Lágy szárú növényként nem tipikus gyümölcs, nagy előnye viszont, hogy az ültetés évében termést hoz. Legközelebbi rokona a hazai kertekben is megtalálható lampionvirág, a Physalis alkekengi. Ez az egyetlen fagytűrő faj a nemzetségben, a világszerte ismert és sokfelé termesztett földicseresznye viszont nem az.

A Physalis peruviana Chile és Peru hegyvidékein őshonos, magashegységi növény, ám a legkisebb fagyot sem viseli el. A hazainál enyhébb klímán évelő és igen nagyra megnövő, fásodó szárú növény. Angolul aranybogyónak nevezik, és számos más neve is van mint a perui földicseresznye, inkabogyó, topotopo.

Ehető bogyója élénksárga, és a lampionvirághoz hasonló felfújt, kiszáradó burok veszi körül, de nem narancssárga, hanem vajszínű, lilás csíkokkal. A bogyó 1,3-2,5 cm átmérőjű, 4-10 grammot nyom.

Frissen a tőről szemezgetve ehető, de különböző formában feldolgozhatjuk, illetve ahol nagy mennyiségben termesztik, a mazsolához hasonlóan aszalják.

Nagyon egészséges gyümölcsnek tartják, sok benne a C- és A-vitamin, és található benne K-, E-, B1-, B2-, B3-vitamin is, továbbá antioxidánsok, rostok és ásványi anyagok tárháza. Kiemelkedő a kálium-, foszfor- és kalciumtartalma. Természetes szteroidjának köszönhetően gyulladáscsökkentő, enyhít az autoimmun betegségeken és az ízületi gyulladáson. Kedvezően befolyásolja a koleszterin- és a vércukorszintet, rosttartalma miatt enyhe hashajtó.