Új vágóhíddal bővül a vállalkozás
Amikor egy üzlet beindul, azt más is szokta követni. Mágocs városában működött egy csirkevágóhíd, amiben csirketermeltető cégük (DDB Team Kft.) tulajdonossá vált. Ebben az üzemben évente néhány 100 ezer csirkét dolgoztak fel. Megvizsgálták, lehet-e azt fejleszteni, de kiderült, hogy nem, mert vannak szomszédok, érezhető a szag, a hangok, a szállítás pedig nehézségekbe ütközik. Ezért aztán kiköltöztek a városból. Megvásároltak egy szép ingatlant, ami közigazgatásilag Alsómocsoládhoz tartozik, és ott építettek egy teljesen új vágóhidat. Ennek az az oka, hogy Horváthék vállalkozásában a csirketartás megkétszereződött, amit a csirkehúsfogyasztás növekedése generált.
A csirkevágóhídon a munka 4,5 évvel ezelőtt kezdődött, és azóta a kapacitásuk a tízszeresére fejlődött. Mindez óránként 5000 brojlert jelent, azaz évente egy műszakban 10 millió, két műszakban 20 millió brojlert képesek levágni. Jelenleg tehát 1,5-es műszakban dolgozva évente 15 millió csirkét vágnak le, ezzel idehaza a csirkevágóhidak listáján benne vannak az első ötben. A 15 millió brojlert éppen az 1,5-es műszak aránytalansága miatt növelni akarják 20 millió csirkére, és akkor majd két teljes műszakban dolgozhatnak, ez pedig javítja a hatékonyságot. Ahhoz, hogy a hiányzó 5 millió csirke összejöjjön, még szükség van néhány beruházásra. A terveik szerint a kétműszakos feldolgozást 2027 őszén kezdhetik el. Ennek azért van egy el nem hanyagolható feltétele is: a csirkehúsfogyasztás a jövőben az eddigi ütem szerint növekedjen.
A gazdának a csirke azért is kedves állat, mert 6 hetes korra már eléri a 2,7-2,8 kilós élő testtömeget. Ha egy évben egy turnus nem sikerül, még ott van 5 újabb lehetőség.
A pulykanevelés így sok dologban hasonlít a sertéstartásra, vagy annak a takarmányozására. Idén várhatóan 17 millió csirkét fognak felnevelni, amiből 15 milliót maguk vágnak le, a többit élve értékesítik.
Élőállat Lengyelországba
A pulyka magyarországi indulása Szenteshez és Mágocshoz köthető. Ez a két település számít az állat magyarországi „őshazájának”. A napos pipét a sásdi YPulyka Kft. a Szentesi Árpád Tsz-től vásárolta meg, ám ennek a madárnak a sorsa ott kedvezőtlen irányt vett, viszont megnyíltak a lehetőségek a nádudvari NAGISZ Zrt.-nél és a szarvasi Gallicoop Zrt.-nél. Horváth Lajos ma is hálával gondol a nádudvariakra, mert nagyon jó emberi és szakmai kapcsolat alakult ki közöttük. Több mint 20 éven keresztül tőlük szerezték be az alapanyagot, úgymint a szarvasiaktól is. A pulykának köszönhetően egészen kivételes kapcsolat jött létre a szarvasi Erdélyi Istvánnal, aki akkor ott vezérigazgató volt, és egyben a Magyar Pulykaszövetség elnöke, Horváth Lajos pedig az alelnöke. Nádudvaron kiváló partnerre akadt Kovács Lajos személyében, és ugyanezt tudja elmondani fiáról, Kovács Hermanról is. A szarvasi kapcsolat 15 éven keresztül szuperül működött, majd amikor a Gallicoop-ot eladták, féléven belül minden megszakadt. Nekik a Dunántúlról vásárolni már kicsit távol volt, a sásdiak pedig más lehetőségek után néztek. Lajosmizsére és Kecskemét felé vették az irányt, akikkel már a ’90-es évek közepétől dolgoztak, ott működik két olyan közepes vágóhíd, amely évente 600-700 000 pulykát tud levágni és értékesíteni.
