A hálózat ereje
A közösséghez tartozás mind a növények, mind a gombák, illetve baktériumok számára előnyökkel jár. A mikorrhizahálózat úgy működik, mint egy szociális védőháló. A résztvevők beadják feleslegüket, és akik nehezebb körülmények között kénytelenek élni, kaphatnak belőle. Tehát azok a növények, amelyek rákapcsolódnak a hálózatra, gyorsabban fejlődnek, és nagyobb biztonságban vannak a környezeti hatásokkal szemben, magyarán megnő az életben maradásuk esélye a kívülállókhoz képest. Bekerülhetnek a rendszerbe ingyenélők is, akik már nem tudnak, szolgáltatni a többiek felé, de egy jól működő közösség el tud viselni kis számú „élősködőt”. És olykor róluk is kiderül, hogy bár az energiaraktár gyarapításához nem járulnak hozzá, más módon hasznosak lehetnek a közösségnek. A gombák oldaláról nézve magától értetődő az előny, hiszen tocsognak a növények által nyújtott erőforrásokban.
De ugyanaz a hátránya is, mint az előnye
Azonban az összeköttetés bizonyos esetekben visszaüthet. Némely növény olyan kémiai anyagokat termel, amely előnyhöz hivatott őt juttatni, mások kárára. Ezek a gátló, vagy egyenesen toxikus vegyületek a gombafonalak hálózatában sokkal magasabb koncentrációt tudnak elérni, illetve gyorsabban képesek haladni, mint nélküle.
A gombák a szerveződés uraiként dönthetnek arról, hogy kiket juttatnak előnyökhöz, másokkal szemben, illetve hogy milyen feltételek alapján döntenek a készletek kiközvetítéséről. Nyilvánvaló, hogy minden helyzetben a saját fennmaradásuk biztosítása a legfőbb prioritásuk. Emiatt pedig történhetnek igazságtalanságok.
Valószínűsíthető, hogy a teljes igazságot csak akkor tudhatnánk meg arról, hogy hogyan terjednek az információk a növények között, hogy mikor mire reagálnak, hogy mit tesznek valójában a gombák, hogy mik a rendszer mozgatórugói, ha be tudnánk épülni egy ilyen hálózatba. Azonban addig csak kívülállók, kíváncsi leskelődők vagyunk, akik vagy jó következtetéseket vonnak le a megfigyeléseikből, vagy nem.
