A málna gyűrűsfoltossága gazdanövényei a szamóca, ribiszke, málna, szeder és vadcseresznye, valamint emellett sok más termesztett és vadon élő növényfaj. Málnában a leveleken szembetűnő sárgászöld klorotikus foltok jelennek meg. Egyes fajták levélgöndörödés tünetet is mutatnak, a lefelé göndörödő levelek ropogósak, törékenyek. A levéltünetek megjelenése után két évvel a növények rendszerint elpusztulnak. A vírust fonalférgek terjesztik, feltételezhetően az említett csecsfarkú tőfonálféreg is. A málna gyűrűsfoltosság vírus a tünetek alapján nem azonosítható kellőképpen, ezért gyanú esetén szerológiai vizsgálatra van szükség.
A növényeket megbetegítő, külön kórokozócsoportot alkotó mikoplazmák sárgulást vagy burjánzást idéznek elő. A málna törpülése mikoplazmás betegséget (Rubus stunt mycoplasma) először 1896 Hollandiában azonosították, azóta az európai országokban jelentőssé vált. Itthon 1969-ben vált ismertté. A betegség elsősorban málnán és szedren fordul elő, súlyos tüneteket okozva. A fajták fogékonysága eltérő. Málnatöveken csoportosan vékony, rövid sarjhajtások nőnek, a tövek az egészségesnél alacsonyabbak, törpenövés észlelhető. A levelek sárgászöldek lesznek. Fertőzési források a beteg növények, amelyekről kabócák és élősködő arankafajok terjesztik a kórokozót. A védekezésnél fontos a vírusmentes szaporítóanyag használata és a kabócák gyérítése rovarölő szerekkel.
A ribiszke atavizmusa egy mikoplazmás betegség, amely elsősorban a fekete ribiszkét, kisebb mértékben a piros ribiszkét fertőzi, köszmétén nem ismert. A levélen primer (elsődleges) és szekunder (másodlagos) tünetek különböztethetők meg.
A virágon a csésze- és sziromlevelek szálkásak, egymástól nem különböztethetők meg, sokszor lilás színűek és nem szőrözöttek. A virágkocsány hosszú, rajta a virág meggörbült. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó a szaporítóanyaggal vihető át. Terjesztője a ribiszke-gubacsatka, amely főleg a fekete ribiszkén károsít, de a piros ribiszkén is előfordul. A kártevő a gubacsos rügyekben telel át és tavasszal az új hajtások rügyeit fertőzve a kórokozót is átviszi. Védekezésnél fontos, hogy szaporítóanyagot csak egészséges anyanövényekről szedjünk! Tavasszal az idős vesszők eltávolítása során az elgubacsosodott rügyű vesszőket is vágjuk le és semmisítsük meg. A mikoplazmát terjesztő ribiszke-gubacsatka ellen rendszeresen védekezni kell atkaölő szerekkel.
A málna rendkívül fogékony a baktériumos gyökérgolyvára. Ha a kórokozó egyszer megjelenik a talajban, évekig életben marad ott, elhalt anyagokon él. A baktérium valamennyi málnafajtát károsíthatja, nyílt sebeken keresztül fertőz. Négy-öt év alatt szaporodik fel az ültetvényben, aminek nyomán gyors leromlás következik be. A betegség a gyökereken a legszembetűnőbb: karfiolszerű, borsószemtől az ökölnagyságig változó méretű daganatok képződnek rajtuk, amelyek kezdetben fehérek, később megbarnulnak.
A gyökérnyakon elhelyezkedő golyvák miatt tápanyag-ellátottsági zavarok lépnek fel. A baktériumos gyökérgolyva elleni védekezés főleg megelőzésen és agrotechnikai módszereken alapul, ami magában foglalja az egészséges szaporítóanyag használatát, a vetésforgót, a fertőzött növények eltávolítását és megsemmisítését, valamint a réztartalmú szerekkel való permetezést is. A fertőzés megelőzéséhez a talajlakó kártevők (pajorok) károsítását célszerű megakadályozni. A betegség a telepítésre kerülő szaporítóanyagon észlelhető, de kitermeléskor is látható.
A málna agrobaktériumos vesszőgolyváját Magyarországon 1958-ban észlelték első ízben. A baktérium közeli rokonságban van a gyökérgolyva kórokozójával, de kevésbé elterjedt. A Rubus nemzetségbe tartozó fajok közül a málna és a szeder a gazdanövényei, de előfordul még szőlőben és a dísznövények közül gyakori a krizantémban. A málnásokban jelenleg a betegség csak szórványosan fordul elő. A hajtáson apró, sima felületű, sárgászöld, puha és egymásba olvadó daganatok figyelhetők meg, amelyeket részben bőrszövet takar. A vesszőn a daganat karfiolszerű, barna és kemény. A bőrszövet fölrepedezése után szürkésfehér színű lesz és lehámlik. A vessző hosszirányban a bélszövetig behasad.
A beteg tövekről nem szabad szaporítóanyagot szedni, és még a letermett vesszők kivágása előtt el kell távolítani azokat az állományból. Gyökérgolyvával fertőzött málnatövek nem használhatók fel telepítésre!
A bogyósokat a tenyészidőszak alatt sok károsító veszélyezteti. Védelmükben a permetezések mellett a kiegészítő agrotechnikai, mechanikai eljárásoknak is fontos szerepük van. A címben jelzett betegségek átvitelét ajánlott megelőzni, amihez gyakran levéltetvek, kabócák vagy fonálférgek ellen is védekezni kell.
Veteményes a balkonon – hogyan készüljünk fel januárban a tavaszi termesztésre?
