Az alapprobléma a tényszerű éghajlatváltozás, aminek egyik súlyos eleme az évről évre egyre pusztítóbb aszály. Nagyon sokan az öntözésben látják a siker kulcsát, de a jelenünk valósága ezt nem fogja lehetővé tenni. Felszíni vizeink a legkritikusabb időszakokban rendelkeznek a legkisebb készletekkel, hiszen a vízgyűjtőkön is egyre kevesebb a csapadék. Szántóföldjeink maximum 10 százaléka válhat öntözhetővé, ami azt jelenti, hogy a 90 százalékán ezután is öntözővíz nélkül kell gazdálkodnunk.

Ebből adódik, hogy az öntözés mellett vagy öntözés helyett egyéb módokon kell alkalmazkodnunk az aszályos periódushoz; a megoldás komplex, csupán egy elem kiemelésének nincs értelme.

A vízvisszatartást minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell valósítani, ahol lehetséges, ott a csatornák és átmeneti tározók feltöltésével. Mindenütt szükség van az okszerű termőföldhasználatra, a rendelkezésre álló növényi genetika kiaknázására, technológiai változtatásokra (kukorica esetében ilyen a vetésidő módosítása, kisebb csíraszámmal történő vetés, rövidebb tenyészidejű, alacsonyabb FAO-számú hibridek termesztése), ami akár kisebb, de biztonságosabb termés­eredményt ígér. Általánosan használható egyszerű megoldás nincs az éghajlatváltozás okozta problémákra. Mindenkinek a saját gazdaságára szabva kell fejlesztenie.

Tudna mondani olyan fiatal gazdát vagy kezdeményezést a vármegyében, aki vagy ami példát mutat másoknak?

– Jó példát mutat a Farkasinszki család, az apa és két fia komoly gazdaságot hoztak létre az elmúlt 20-25 évben. A néhány ezer sertéssel induló vállalkozás ma 32 ezer sertést nevel Okányban és Muronyban. Ezzel párhuzamosan a növénytermesztésben is nagyot léptek. Jelenleg 900 hektár szánóföldön és 150 hektár gyepterületen gazdálkodnak, melynek elsődleges célja a sertéstelep takarmányszükségletének biztosítása. Olyan család az övék, ahol apa és fiai együtt, közösen döntenek, nyitottak az újdonságokra és komoly energiát fektetnek a hatékony gazdálkodás kialakításába, törekednek a fenntarthatóságra úgy, hogy közben igyekeznek alkalmazkodni a változó körülményekhez.

Mitől különleges Békés gasztrokultúrája?

– Vármegyénknek számos tájegységhez kötődő terméke van. Ilyen a medgyesházi dinnye, a biharugari szikiponty vagy a szarvasi szilva, melyből lekvár és pálinka készül. De vármegyénkhez tartoznak olyan nagynevű és nagy múltú cégek, mint a Gyulahús Kft., melynek kiemelkedő terméke a hungarikum gyulai kolbász. De itt található a Gallicoop pulykahús-feldolgozó, itt készül a szarvasi mozzarella, a csabai kolbász, Békésszentandráson pedig a kézműves sör. Emellett több gasztronómiai fesztivál is színesíti a térség életét. Ilyen az Orosházi Hagyományok, az Ízek versenye, a Gyulai pálinkafesztivál, a Szarvasi Szilvanapok, a Kondorosi Betyárnapok vagy a Csabai kolbászfesztivál.

Milyen lehetőségeket lát abban, hogy a helyi agráriumot szorosabban összekapcsolják a turizmussal, oktatással?

– Az agrárium és az oktatás kapcsolata rendkívül szoros és kölcsönös, mivel az oktatási intézmények biztosítják a korszerű, versenyképes mezőgazdaság működéséhez szükséges magasan képzett munkaerőt, miközben az ágazat munkaerőpiaci igényei meghatározzák a képzések fejlesztési irányait.

Célunk az agrárképzés presztízsének növelése, hogy a fiatalok vonzó karrierlehetőséget lássanak benne.