Az esemény a Gyulaj Zrt. és a Tolnai Erdőkért Alapítvány közös szervezése, ám lelkes helyi lakosok és települések nélkül nem valósulhatna meg. Így sikerült bevonni 15 települést, köztük Szakályt is, ahol a legaktívabb önkéntes a Riba család. Riba Róbert tősgyökeres a településen, mégis alig néhány éve csak, hogy családjával visszaköltöztek. A régi értékeknek a megmentése, bemutatása mellett újszerű turisztikai vonzerőt hoztak létre, ami beleillik a Tolnai Zöldút tematikájába. Náluk a hagyományos helyi gasztronómia, a falusi szálláshely és a régi kulturális értékek egyaránt tetten érhetők.
„Az ember örül, amikor látja, hogy nem elbontják a régi fatornácokat, ablakokat, ajtókat, spalettákat, hanem felújítják, új életet adnak az antik tárgyaknak. A Gyöngyike Vendégház ajtaján belépve azonnal megfog a miliő, elég csak a kézzel készült asztalterítőt megnézni, vagy az asztalt, a faragott asztallábakkal” – mutatott körbe Gál László. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdőművelési és ökoturisztikai ágazatvezetője, a Tolnai Zöldút szervező-motorja hozzátette, hogy az esemény nemcsak sport, hanem kulturális kalandozás is.
Veteményes, baromfiudvar és lovak
„A feleségem az 1700-as évekig visszakutatta a családfánkat, ami már több mint 500 személy életét öleli fel. Volt egy időszak a török hódoltság után, amikor majdnem teljesen kiürült a település, amit az ország különböző területeiről érkező családokkal újratelepítettek. A szakályi önkormányzatnál megtalálható az akkor érkezettek listája.
– vezetett a múltba Riba Róbert, aki azt is elárulta, hogy a Gyöngyike Vendégház az édesanyjáról kapta a nevét, akinek álma volt, hogy újra élet költözzön az ingatlanba. A Gyöngyösre, agrárfőiskolára került szakembert a sport sodorta magával, így jutott el Salgótarjánba, ahol letelepedett, családot alapított. „Szakályban mindig besegítettem nagymamámnak, állatot tartottunk, szarvasmarha mindig volt a háznál, azért hoztunk kárpáti borzderest, amikor visszaköltöztünk. Piros és leánya, Bodza a vendégek kedvencei. Ráadásul a teje könnyen emészthető tejfehérjét tartalmaz, így az erre érzékenyek is fogyaszthatják. Az őshonos magyar tyúkjaink pedig a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központból származnak. A feleségem a fehérrel, én a fogolyszínű tyúkokkal próbálkoztam, az utóbbiak váltak be, jobb a tojáshozamuk. Ha pedig már falun vagyunk, akkor legyen ló is a portán. Amúgy is nagy lovas múltja van a térségnek, még most is jó néhányan tartanak lovat Szakályban.
