Franciaországban a SNIPO, azaz a Tojástermelők és Szakemberek Nemzetközi Szövetsége irányítja a tojáságazatot, ami 2001-ben alakult meg a francia Tojástermék Előállítók és Csomagolók szervezeti egyesüléséből. Ennek jelenleg 46 tagja van, akik a franciák tojás- és tojástermék-értékesítésének kb. 90 százalékát képviselik. A szervezet kétféle tevékenységgel foglalkozik, az egyik a tojástermékek (egész tojás, sárgája, fehérje, folyékony, porított, fagyasztott vagy főtt) gyártása, főként az élelmiszeripar és a házon kívüli vendéglátás céljaira. A másik feladatuk a tojások osztályozása, csomagolása, elsősorban kiskereskedelmi célra. A SNIPO az EUWEP (Európai Tojáscsomagolók, Forgalmazók és Feldolgozók Szövetségének) tagja. Franciaország az EU-ban a legnagyobb tojástermelő állam, a részesedése 14,9 százalékot ér el, holtversenyben Németországgal.
A franciáknál 450 jércetelep és 2100 tojótyúktelep üzemel, amelyekben összesen 57 millió tojótyúkot tartanak tojástermelésben. Működik ott továbbá 65 tojáscsomagoló központ és 34 tojásfeldolgozó üzem is. A franciáknál a tojótyúkok 28,1 ketreces, 26,3 alternatív, 31,5 szabad-, 14,2 százaléka biotartásban termel.
Tojás a festészetben
Sütő Zoltán professzor emeritus, a szakma megkérdőjelezhetetlen tekintélye olyan megközelítést alkalmazott a tojástermelés kapcsán, amire kevesen gondoltak eddig. Vizsgálatának témája a tojásábrázolás a művészetben, azaz a festők milyen tojást festettek az elmúlt évezredekben és a legutóbbi évszázadban. A kötelező kérdést ő is feltette, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? A válaszból kiderül, hogy létezik az ovocledidin 17 nevű vegyület, amely kizárólag a tyúkban található meg, annak szervezete képes előállítani. Ennek szerepe, hogy
A Google Art & Kultural összefogott a világ 1200 múzeumával és galériájával annak érdekében, hogy tojás a képzőművészetben témában bárki vizuális túrákon és online kiállításon vehessen részt. Mivel Sütő Zoltán hamarosan elkészíti a maga anyagát a Magyar Mezőgazdaság számára, ezért csak néhány töredéket vállalkozunk továbbadni mondandójából. Ezek jobbára érdekességek, ahogy maga az egész téma is.
A karthágóiak történelmük pun korszakában már étkezési tojásokat állítottak elő, mégpedig 2000 egyedes strucctelepen. A kutatómunkából az is kiderült, hogy mindeddig 75 olyan európai festőművész ismert, aki tojást ábrázolt. A legelső festmény, amin tyúktojás látható, az egy Kr. előtt 8. századból származó etruszk falfestmény. A rómaiak kifejezetten szerették a tojást, mondásuk is úgy szól: ab ovo usque male, vagyis a tojástól az almáig. A középkorban a tojás a tized és a kilenced tárgyát képezte, tehát adófizetésre használták. Az 1700-as években gyönyörű fehér tojásokat festettek szép színes almával, és ez idő tájt jelent meg először közös képen a tojás és a füstölt sonka. Valaha ismert volt, mára már feledésbe merült, hogy a törött tojás (ábrázolva) a lány ártatlanságának elvesztését szimbolizálta.
Az európai festészetben egyáltalán semmiféle barna héjú tojást nem lehet találni a 20. század közepéig, ugyanis az ilyen színű fajtát tojó tyúkok csak akkortól jelentek meg. Jelenleg 166 fajta tyúkot ismer a tudomány, és ugyanennyi fajta tojást vagyunk képesek produkálni.
Legelőtől a tojástermelésig: egymásra épülnek a tevékenységek
