A szakember felhívta a figyelmet, gyümölcsborok készítéséhez csak egészséges termést lehet felhasználni alapanyagként. Az a mondás járja, hogy vétek lekvárt készíteni belőle, mikor lehet bort is elkészíteni gyümölcsből. Egyre többen rájöttek, hogy érdemes gyümölcsborral foglalkozni, ezt az is mutatja, hogy megjelentek a kereskedelmi hálózatok polcain is.

„Milyen területekről lehet begyűjteni a gyümölcsöt, nehéz megmondani, mert nagyon sok ültetvényt elhanyagoltak, ezeket a területeket nem gondozzák, de az sem segíti, hogy kihalt a kézimunkaerő. Viszont van lehetőség külföldről vásárolni is, akár fagyasztott formában, ami majdnem olcsóbban jön ki, mint megtermelni”- mutatott rá, hogy szívesebben dolgozna helyi alapanyagokkal.

Ezeknek korábban óriási hagyománya volt, ha nem frissen fogyasztották, akkor aszalták, ha nem aszalták, akkor lekvárt főztek belőle, és természetesen a gyümölcsbor is megjelent.

„A vállalkozásunkat is úgy kezdtük Peszegtergenyén, hogy eleinte aszaltuk a gyümölcsöket, lekvárokat főztünk, pálinkát, majd bort készítettünk. A gyümölcsborok tradíciója azokhoz a vidékekhez kötődik, ahol a szőlőt nem tudták megtermelni. Ott megoldották különféle gyümölcsökből, vagy zöldségfélékből. A vadon szedett gyümölcsökből fantasztikus borokat lehet csinálni: csipkéből, kökényből”- magyarázta a szakember. Itt van a kézimunka jelentősége, nagyon sok vadon termő gyümölcsöt nincsen aki leszedje, pedig ezek óriási nagy előnye, hogy nincsenek vegyszerezve, biotermékek.

Lényeges, hogy minél kevesebb vegyszerrel találkozzon az a gyümölcs, amit fel akarunk használni. Cefrét kell készíteni, nem boralapanyagot, az eljárás inkább a pálinka készítésre hasonlít. Cukrot csak annyit kell hozzáadni, hogy egy 2,5% cukortartalmú gyümölcs esetében 20-21%-os legyen, hogy az erjedés folyamán ne menjen tönkre a cefre. A cefre általában szárazra forr ki, és utána lehet további cukrot hozzáadni, s lesz félszáraz, félédes, édes. Erre az egyszerű répacukor a legjobb, a többi édesítő szernek van valami mellékíze.