A málna az egyik legnagyobb kárvallottja ennek a folyamatnak: a termésen megjelenő elfehéredő foltok és a lombszáradás akkor is bekövetkezhet, ha a talaj nedves, mert a növény párologtató felülete és a gyökérzet vízfelvételi kapacitása közötti egyensúly felborul. Termesztése árnyékoló nélkül ma már szinte elképzelhetetlen.

Alternatív megoldásként növekedhet a délről származó egzotikus gyümölcsök (olíva, gránátalma, datolyaszilva) elterjedése, de Simon Gergely szerint azzal számolnunk kell, hogy ebben az esetben a legjobb őszibarack-, kajszi- és szőlő- termőterületeinket kell feláldoznunk, ezért szerinte nem ez a helyes irány.

Nagyobb figyelmet igényel a zöldmetszés

Nagy változás tapasztalható a nyári zöldmetszés technológiájában.

A zöldmetszés során arra kell törekednünk, hogy a gyümölcs nem kerülhet hirtelen napfényre. Kísérleti adatok (például Jonagold almánál) igazolják, hogy a termés felett hagyott mindössze 2 levélpár nem nyújt elegendő védelmet; legalább 3-4 levélpár szükséges. A lombfelület és a termés egyensúlya fajonként változó, őszibaracknál egy termés kineveléséhez 12-14 egészséges lomblevél szükséges. Ha túlmetsszük a lombot, a fa belső mikroklímája nem látja el feladatát. A modern ültetvényekben un. ablakokat nyitnak a koronában 0,5–1 méterenként, ami biztosítja a szellőzést, növényvédelmileg is ideálisabb és az UV fertőtlenítő hatása is érvényesül.

Az intenzív, sekély gyökerű alanyokra (például M9 alma) alapozott ültetvények különösen kitettek a talaj felmelegedésének. Amikor a talajhőmérséklet tartósan 38-40 Celsius fok fölé emelkedik, a gyökérzónában a fehérjék elkezdenek roncsolódni, a gyökérszőrök pusztulnak, és a tápanyagfelvétel leáll. Hiába áll rendelkezésre víz, a fa „szomjan hal” a forró talajban. A megoldás a facsíkok takarása. A mulcsozás, komposztálás vagy a természetes takarónövényzet nemcsak a párolgást csökkenti, hanem 5-8 Celsius fokkal hűvösebben tartja a talajt, miközben serkenti a talajéletet, ami a hosszú távú termőképesség alapja.

Árnyékolás nélkül nem megy

A technológiai válaszok közül kiemelkedik a jégvédő háló, amelynek másodlagos klímaszabályozó szerepe ugyanolyan fontosabbá vált, mint az elsődleges funkciója.

A jövő egyik útja lehet az Ausztriában és Németországban már sikeresen működő agrofotovoltaikus rendszerek alkalmazása. Ezeknél a sorok fölé telepített napelemek kettős hasznot hajtanak: védik a növényt a hősokktól és a jégtől, miközben tiszta energiát termelnek például az öntözőrendszer számára. Hazánkban egyelőre málnaültetvényekben kísérleti jelleggel találkozhatunk vele.

A csapadék éves mennyisége Magyarországon stagnál, de az eloszlása drasztikusan romlott, a két esőzés közötti intervallum jelentősen megnövekedett. Az egyszerre lezúduló, nagy mennyiségű eső különösen a cseresznye, kajszi, szilva és nektarin esetében okoz súlyos károkat (például gyümölcsrepedést). Ennek következtében öntözés nélkül már nem lehet piacképes gyümölcsöt termeszteni hazánkban. Az öntözés időzítése és a kijuttatás módja szintén kritikus: a kora reggeli órák a legalkalmasabbak, mert az esti öntözés növelheti a kórokozók fertőzési kockázatát. Felértékelődik a talajtrágyázás és a lombtrágyázás szerepe. A tápanyag-utánpótlást a nyári-őszi felkészítésre kell alapozni. Fontos megérteni, hogy hősokk idején, amikor a növény bezárja sztómáit, a lombtrágyázás hatástalan. A biostimulánsok használata elengedhetetlenné vált. Csökkenthetjük például a fák következő évi fagyérzékenységét a fa szénhidrát-háztartásának javításán keresztül. Kisebb ültetvényekben a fóliatakarás, nagyüzemben a komplex fagy- és esővédelmi technológiák alkalmazása válik elengedhetetlenné.