0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. február 23.

Termés növény nélkül

Holland kutatók a Fruit of Knowledge (magyarul: „tudás gyümölcse”) projekt keretében vizsgálják, hogyan lehet kizárólag növényi őssejtekből étkezési célú terméseket előállítani.

Fenntarthatósági célok

Az ilyen termesztés teljesen függetleníthető a környezettől, szélsőséges időjárástól, ugyanakkor a fiatal terméseket táptalajban levő cukorral kell etetni, és jelenleg ezt a cukrot hagyományos növénytermesztésből nyerik. A kutatók ezért alternatív források után néznek, például szóba kerül az élelmiszer-hulladékok cukortartalmának kinyerése vagy a szén-dioxid elektrokémiai átalakítása cukorrá. Ez az új módszer lehetővé teheti nagy termőterületek felszabadítását.

Természetesen ehhez politikai döntések is kellenek: el kell dönteni, hogy a felszabaduló területeket továbbra is újabb növénytermesztésre, takarmány- vagy bioüzemanyag-előállításra, esetleg természetvédelmi célokra használják-e. A kutatók szerint mindez újragondolásra készteti, mi számít valóban hatékony és fenntartható élelmiszer-előállításnak.

1. Niels Peeters és Lucas van der Zee a Fruit of Knowledge projekt kutatói 2. Növényi sejtkultúrából fejlődő paradicsomkezdemények a Fruit of Knowledge projekt keretében 3. Paradicsom növényi őssejtekből létrehozott virágkezdemény és levelek. A kutatók a virágképződést mesterségesen irányítva nyitnak új utakat a termesztéshez 4. Fotoszintézis nélkül, cukorral táplált közegben nevelt paradicsom
1. Niels Peeters és Lucas van der Zee a Fruit of Knowledge projekt kutatói
2. Növényi sejtkultúrából fejlődő paradicsomkezdemények a Fruit of Knowledge projekt keretében
3. Paradicsom növényi őssejtekből létrehozott virágkezdemény és levelek. A kutatók a virágképződést mesterségesen irányítva nyitnak új utakat a termesztéshez
4. Fotoszintézis nélkül, cukorral táplált közegben nevelt paradicsom

Kihívások és együttműködés

A kutatók több technikai kihívással is szembesülnek. Az egyik a virágképzés pontos időzítése. A virág indukciója több rövid alfolyamatból áll, amelyek közül néhány csak órákig tart. Ha az indukciót nem a megfelelő időben végzik el, előfordulhat, hogy a növény szára átmeneti állapotban megáll, és a „virág virágokat növeszt”, vagyis újabb virágok képződnek, miközben az első nem fejlődik ki teljesen.

Egy másik nehézség, hogy

az ily módon nevelt termések általában kisebbek maradnak, mint a növényen érlelt társaik.

Érdekes módon azonban, hogy ha hagynak egy apró szárdarabot rajtuk, akkor normális méretűre is megnőhetnek, ami arra utal, hogy egy fejlődési jel hiányzik – ennek azonosításán dolgoznak a kutatók. Emellett a cukros táptalaj sterilitásának a fenntartása is kihívás, mert könnyen megtelepedhetnek benne baktériumok és gombák.

Holland, német és dán kutatócsoportok végzik a növényi alapkutatást, más partnerek pedig a szövettenyésztés, a bio­reaktor-technológia és a fenntartható cukorforrások terén nyújtanak szakértelmet. A következő lépések között szerepel annak feltárása, hogyan lehet a laborban növesztett terméseket nagyobb méretűre fejleszteni, és olyan prototípus-rendszereket építeni, amelyek demonstrálják a módszer nagyobb léptékű alkalmazását.

Új korszak kezdetén állunk: ahogy a tenyésztett hús újraértelmezte az állattenyésztést, úgy a laboratóriumban nevelt termések is új kérdéseket vetnek fel az élelmiszer-termelés hatékonyságával, fenntarthatóságával és kreativitásával kapcsolatban, fogalmazott Lucas van der Zee.

A kutatók szerint az in vitro termesztés nem válthatja ki teljesen a hagyományos technológiákat, de jól kiegészítheti azokat,

különösen olyan kultúrák esetében, amelyeket jelenleg nehéz zárt környezetben termeszteni, vagy amelyek érzékenyek a klímaváltozásra.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: