Van olcsó nemesítési eljárás
Annak ellenére, hogy az Aspergillus flavussal szembeni ellenállóságot már 1975-ben az USA-ban dokumentálták, és ugyanebből az időből származik az a felismerés, hogy a kukorica-aflatoxinszennyezés igen jelentős részben szántóföldi eredetű. Ezen pedig csak a nemesítés segíthet. A témában megjelent cikkek háromnegyedükben a rezisztenciát meg sem említik, a maradékban pedig ellenállóbb hibrideket javasolnak, de azt már nem mondják meg, hogyan lehet ezt elérni. Ma már tudjuk, hogy a hibridvizsgálatok elterjedt módszereivel megbízható eredményt nem lehet elérni. Mi a korábbinál sokkal pontosabb módszertant vezettünk be.
Itt a kockázat az alacsony tüneterősség és a magas toxintartalom. Nagyon fontos, hogy az elismert hibridekben nagyfokú variabilitás mutatkozik, amit ki lehet és ki is kell használni. Ez alapján fejlesztettük ki azt a módszertant, amit a fajtaminősítéshez használni lehet. A módszertant az Agrárminisztérium támogatja, már csak a forrást kellene biztosítani. A nemesítés számára kidolgoztunk egy relatíve olcsó nemesítési eljárást, amely a beltenyésztett vonalak termőképességét és a csőpenész-rezisztenciát is figyelembe veszi. Új elem az is, hogy a csőpenész-rezisztencia kísérletesen ugyanúgy viselkedik, mint például a termőképesség, ahol a nemesítési értéket csak több termőhelyes és többéves kísérletben lehet értékelni. A kísérletben az adott genotípusok ellenállóságát mind a betegség, mind a toxin vonatkozásában stabilitásvizsgálatban kell igazolni, az adott hibrid várható viselkedését enélkül nem lehet leírni.
A 3. ábra pontosan mutatja a helyzetet. A rezisztenciamérésnél két kérdésre kell válaszolni: milyen mértékű az ellenálló képesség, és milyen a fajtasorrend. Az ábra alapján világos: minden járványhelyzetben kicsit vagy nagyon más a fajtasorrend. A tényleges különbséget ezért az átlag mutatja, amit vastag piros vonal jelez.
A tünetek és a toxintermelés között az irodalom szoros kapcsolatot tételez fel. A 4. ábra a 2021–2022-es kísérlet 10 járványhelyzetének átlagát mutatja. Az összefüggés nem szignifikáns. Mivel egy új mintavételezési módszer szerint a mi adataink sokszorosan pontosabbak, mint az irodalmi adatok, így azok megbízhatósága is sokkal jobb. Mivel az SZD igen alacsony, ezért lehetőség volt a toxin túltermelő és alultermelő hibridek azonosítására. Itt 10-ből 3 volt felültermelő, négy pedig alultermelő. Ez az eltérő genetikai szabályozás eredménye. Ezt először mi mutattuk ki.
Ugyanez a helyzet a természetes fertőződésből eredő aflatoxin-tartalommal (5. ábra). Itt három hibrid mutatkozott aflatoxin-túltermelőnek, hat pedig -alultermelőnek. Mindez rendkívül alacsony, szabad szemmel alig látható vagy tünetmentes állapotban. Vagyis az általános összefüggés hiánya nem gátolja a stabil és ellenálló hibridek azonosítását.
