A gyakorlati bemutatóra a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem szakembereinek közreműködésével a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kertészettudományi Intézetének irányításával került sor a Soroksári Kísérleti Üzem és Tangazdaság területén. A cél az volt, hogy házikerti viszonyok között is jellemző koronaszerkezetű alma- és körtefákon keresztül mutassák be a legfontosabb metszési elveket. A szakmai útmutatást Dr. Simon Gergely tanszékvezető és Gergely Mátyás egyetemi tanársegéd adta.

Az ültetést követő 3–5 évben az alakítómetszés dominál: ilyenkor a koronaforma tudatos kialakítása a feladat. A megfelelő szögállású, erősségű vázágak megalapozása érdekében erőteljesebb visszametszések szükségesek, amelyek serkentik a hajtásképződést. A termőre fordult fák esetében már a fenntartó metszés kerül előtérbe, amely egyrészt a fa térbeli kordában tartását, másrészt a vegetatív (növekedési) és generatív (terméshozási) folyamatok egyensúlyának fenntartását szolgálja.

A metszés alapja a fa anatómiájának helyes ismerete

A szakszerű beavatkozás alapja a termőrészek ismerete. Almánál különbséget kell tenni hajtásrügy és vegyes virágrügy között; utóbbiból fejlődik a termés. A 40–60 cm-es egyéves vesszők csúcsán rendszerint jól fejlett vegyes rügy található, míg az arasznyi termőnyársak szintén értékes termőrészek. A 2–3 éves, dárdákkal berakódott részek adják az alma termésének jelentős részét.

A visszametszés növekedést serkent, míg a ritkítás – teljes hosszban meghagyott részekkel – inkább termőre fordít.

A bemutatott fák tengelyes, szabad orsó jellegű koronát viseltek, központi tengellyel és ágemeletekkel. A gyakorlatban első lépés a beteg, száraz, kereszteződő ágak eltávolítása. Kiemelt figyelmet igényelnek a felső koronarészben megerősödött, felfelé törő ágak, amelyek árnyékolják az alsó szinteket, felkopaszodást okozva. A vastag ágak eltávolításánál a csonk minimalizálása alapvető, mert a nagy csonk erőteljes vízhajtás-képződést idéz elő. Fűrészeléskor célszerű alulról elővágni az ágat a kéreg beszakadásának megelőzésére.

A metszés növényvédelmi vonatkozásai

A nagy metszlapok növényvédelmi kockázatot jelentenek. Bár alma esetében kisebb a fertőződés veszélye, az 5 cm-nél nagyobb sebfelületek kezelése indokolt. A simára igazított vágási felületet sebkezelő anyaggal vagy – szükségmegoldásként – fémmentes festékkel érdemes mielőbb lezárni.

A körte metszése sajátos megközelítést igényel. Erőteljes növekedése miatt sok függőleges hajtást nevel, amelyek azonban – az almával ellentétben – gyakran termőre fordulnak. A termés súlya alatt kialakuló termőívek a korona jellegzetes szerkezeti elemei. Ezért a függőleges vesszők teljes eltávolítása helyett inkább ritkítás javasolt, néhány ívképzésre alkalmas hajtás meghagyásával. Termőirányba elbillent egyensúly esetén termőrész-ifjítás és mérsékelt visszavágás segítheti a vegetatív megújulást.