Saját szemmel látni a különbséget
Nyíregyháza és Tokaj között működik a Nébih Gyulatanyai Fajtakísérleti Állomása, ahol Augusztinyi András a kísérletek vezetőjeként több mint négy évtizede vizsgálja, mire képesek a különböző szántóföldi növények Szabolcs-Szatmár-Bereg talajain. 1980 óta dolgozik a kísérletekben, 1993-tól vállalkozóként végzi a kis- és mezoparcellás vizsgálatokat. Célja azóta sem változott: a gazdák saját szemükkel győződjenek meg arról, mely fajtákban és technológiákban van valódi potenciál.
A gazdaság növényszerkezetét célzottan diverzifikálják. A klasszikus kultúrák – 15-15 hektár kukorica és napraforgó, 3-4 hektár repce, mintegy 3 hektár kalászos – mellett több alternatív növény is helyet kap. A cirok 3-5 hektáron van jelen, a szója 1-2, a zöldborsó közel 1 hektáron, burgonya 2 hektáron, míg a cukorrépa kifejezetten kis- és mezoparcellás kísérleti céllal, egy hektáron szerepel.
A kísérletek lényege nem csupán az összehasonlítás, hanem a bemutatás is. A 2-3 ezer négyzetméteres parcellákon több cég fajtái kerülnek beállításra, maximális tápanyag-ellátottság mellett. Augusztinyi András hangsúlyozza, a genetikai potenciált csak megfelelő inputanyaggal lehet megmutatni. A bemutatók – kalászos és repce május végén, burgonya júliusban, napraforgó, kukorica és cirok augusztus végén, míg a szója szeptember közepén – alkalmanként 150-250 érdeklődőt vonzanak. Gazdák és cégek képviselői együtt járják végig a parcellákat, kérdeznek, vitatkoznak, számolnak.
A cél nem pusztán meggyőzni, hanem gondolkodásra késztetni. A kukorica vetésterületének várható csökkenése, a napraforgó iránti megnövekedett érdeklődés, a kalászosok bizonytalan piaca mind arra ösztönzi a termelőket, hogy új lehetőségek után nézzenek. Ugyanakkor a vetésforgó szabályai – például a napraforgó 3-4 éves visszatérési ideje – korlátokat is szabnak. Itt jönnek képbe az alternatívák: a cirok szárazságtűrése, a szója fehérjetakarmány-értéke, vagy a zöldborsó piaci lehetőségei.
A gazdák döntéseiben kulcsszerepet játszik a talajminőség. Szabolcsban a területek gyakran gyengébb adottságúak, mint az ország más régióiban, ezért különösen fontos a rendszeres talajvizsgálat. A szakember legalább három-ötévente javasolja a mintavételt, hogy a kijuttatott nitrogén-, foszfor- és káliumarányok valóban a talaj állapotához igazodjanak.
A kísérleti parcellákon műtrágyázási és tőszámsűrűségi vizsgálatok is zajlanak. Azonos körülmények között, eltérő dózisokkal mérik, mennyit hoz a plusz ráfordítás. A különbségek szemmel láthatóak és mérhetők. A szója például az első igazán sikeres évében közel 4 tonnás hektáronkénti termést adott, ami a térségben figyelemreméltó eredmény.
A bemutatók visszhangja alapvetően pozitív, bár a részvétel az utóbbi években enyhén csökkent. A bizonytalan terményárak, az aszályos évek és a magas költségek óvatosságra intik a gazdákat. Mégis, sokan vallják: ha egyetlen hasznosítható információval térnek haza, már megérte a részvétel. Augusztinyi András szerint a fejlődés kulcsa a nyitottság. Aki nem figyel, nem kísérletezik, az lemarad.
Gyulatanyán ma is kézi munka egészíti ki a technológiát, különösen a mintegy negyven burgonyafajta kisparcellás betakarításánál. A nagyüzemi gépesítés itt nem alkalmazható, hiszen a pontos mintavétel és válogatás elsődleges szempont. A mezoparcellás és kisparcellás kísérletek mögött céges együttműködések állnak, de a gazdák számára a legfontosabb mégis az, hogy hiteles, helyi tapasztalatokra épülő döntéseket hozhassanak.
Mravik Henriett
