Tíz év tapasztalat hüvelyesekben
A Jászságban, Jászdózsa határában tíz éve épül egy alternatív fehérjenövényre alapozott gazdálkodási modell. Gyenes Gábor agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök szerint a Gyenes Kft.-ben a hüvelyesek – elsősorban a takarmányborsó, a lóbab és a lencse – ma már a vetésszerkezet kiemelkedő elemei.
A gazdaság mintegy 3000 hektáron terül el, jó adottságú jászsági szántókon. A vetésszerkezetben 30 százalék körüli arányt képviselnek a pillangós növények: évente 700-800 hektáron termesztenek borsót, lóbabot és kisebb területen lencsét. A rendszer lényege, hogy a hüvelyesek után kalászos gabona – jellemzően búza – következik, kihasználva az elővetemény-hatást.
A pillangósokban rejlő potenciál
A tapasztalat szerint a pillangósok után vetett búza hektáronként átlagosan akár másfél tonnával is többet terem, mint például napraforgó után. A gazdaságban a nitrogén-felhasználást mintegy 30 százalékkal, a kalászosok alá kijuttatott komplex műtrágyát pedig 100 százalékkal sikerült csökkenteni, ami jelentős költségcsökkentést és talajkímélő hatást jelent.
A takarmányborsó termésszintje kedvező évjáratban eléri a 4-4,5 tonnát hektáronként, jelentős, akár egyméteres szalmatömeggel. A szárazon bálázott szalma a húsmarhatartók számára is érték, így a kultúra komplex előnyt kínál: a szemtermés, melléktermék és javuló talajállapot mind azt bizonyítják, hogy megérte a szemléletváltás.
A gazdaság mind őszi, mind tavaszi vetésű fajtákkal dolgozik. Az őszi típusokat elsősorban a termésbiztonság érdekében javasolják: jobban hasznosítják a téli csapadékot, a nyári hőhullámok idejére pedig már túl vannak a kritikus fejlődési szakaszon. A gyakorlat szerint a terület legalább kétharmadán érdemes őszi borsót vetni, hogy egy esetlegesen elhúzódó tavasz se veszélyeztesse a teljes termést.
A modern, kapaszkodó indájú fajták jól megtámasztják egymást, így a megdőlés kockázata alacsony, kombájnnal a betakarítás minimális veszteséggel megoldható. Külön gépparkcserére nincs szükség.
Feldolgozás mint második pillér
A termesztés önmagában nem elég: a feldolgozásnak kardinális szerep jut. A gazdaság 2018 óta üzemszerűen működtet egy takarmányborsó alapú feldolgozóüzemet. Az egyedi, szabadalmaztatott hőkezelési technológia csökkenti a tripszin-inhibitor-tartalmat, így a fehérje 98 százalékban emészthetővé válik, miközben a termék nem veszít a súlyából.
Az évi mintegy 5000 tonnás kapacitású üzem integrációs rendszert is működtet: vetőmag-előállítással, alapanyag-visszavásárlással és bérfeldolgozással mintegy 6000 hektárnyi termelést fog össze. A termékek döntően belföldön találnak piacra, de az értékesítés mintegy 30 százaléka külpiacra kerül.
Sertéstartásban bizonyos csoportoknál a szójadara teljes kiváltása is megoldható, más esetekben jelentős részarány-csökkentés érhető el.
A technológia intenzív, de tudatos. A stabil hozam érdekében szükség van célzott növényvédelemre – például levéltetvek ellen –, ugyanakkor a műtrágyaigény alacsony. A kezdeti fejlődési szakaszban lombtrágyázással pótolják a mikroelemeket (bor, kén, cink), különösen csapadékszegény tavaszokon.
A hüvelyesek jelenléte éves szinten közel százmillió forintos nagyságrendű kimutatható előnyt jelent a gazdaság számára – részben a műtrágya-megtakarítás, részben a magasabb utóvetemény-hozam révén. Emellett a vetőmag-előállítás és a -feldolgozás további hozzáadott értéket teremt.
Az alternatív fehérjenövények nem csupán vetésforgó-színesítő elemek, hanem jól felépített technológiával és piaci háttérrel stabil, hosszú távon is működő rendszert alkothatnak. A siker kulcsa a teljes vertikum összehangolása, a termesztéstől a feldolgozáson át az értékesítésig.
M. H.
