A csoportok kialakítása, a malacok korai szocializációja és az anyakoca–malac kapcsolat mind hatással vannak az állatok stressz-szintjére, fejlődésére és termelési eredményeire. Dr. Irene Camerlinkkel, a Lengyel Tudományos Akadémia Állatviselkedés és Állatjólét Tanszékének egyetemi docensével értekeztünk arról, hogyan segítheti a sertések viselkedésének mélyebb megértése a jobb állatjóléti gyakorlatok és a hatékonyabb, fenntarthatóbb sertéstartás kialakítását Európában.

Az intenzív sertéstartásban a termelési eredmények és az állatjólét közötti egyensúly kérdése Európában és hazánkban is egyre nagyobb figyelmet kap. Bár a genetikai előrehaladás és a technológiai fejlesztések jelentős teljesítménynövekedést tettek lehetővé, mára egyértelművé vált, hogy a sertések viselkedése és társas környezete legalább ilyen meghatározó szerepet játszik.

A csoportképzés módja, az állatok közötti kapcsolatok stabilitása, valamint a korai életszakaszban szerzett szociális tapasztalatok nemcsak a stressz-szintet és az egészségi állapotot befolyásolják, hanem közvetlen hatással vannak a növekedési teljesítményre és a gazdasági eredményességre is.

Kutatócsoportja korszerű viselkedéselemzési módszerekkel, köztük szociális hálózatelemzéssel vizsgálja, miként alakulnak ki stabil vagy éppen problémás csoportstruktúrák, és ezek hogyan hatnak az állatok jólétére és termelési teljesítményére. Eredményeik arra mutatnak rá, hogy a sertések társas környezetének tudatos alakítása nem csupán állatjóléti szempontból fontos, hanem a termelés hatékonyságát és fenntarthatóságát is alapvetően meghatározza.

Stabil csoport – nyugodt sertések

A csoportösszetétel változása az egyik leg­kritikusabb pont a sertések életében, mivel ilyenkor új társas rend alakul ki az állatok között. Irene Camerlink rámutatott, hogy az agresszió ebben a folyamatban természetes jelenség. Amikor ismeretlen sertések kerülnek egy csoportba, dominancia-hierarchiát kell felállítaniuk. Az új csoport kialakításakor ezért rövid ideig intenzív összetűzések figyelhetők meg, amelyek azonban többnyire gyorsan lecsengenek. Bár egyes egyedek akár több napon át is folytathatják a küzdelmet, általában egy-két héten belül stabilizálódik a rangsor, és a csoport viselkedése megnyugszik.

A stabil csoport nemcsak a sérülések és konfliktusok számát csökkenti, hanem a termelési eredményekre is kedvező hatással van. – Egy nyugodt csapatban a sertések kiegyensúlyozottabban esznek, és nem kell energiát fordítaniuk a folyamatos versengésre, így gyorsabban gyarapodnak – magyarázta.

A stabil csoportok viselkedése jól felismerhető a mindennapi megfigyelések során. Az ilyen csoportokban a sertések nyugodtan pihennek egymás közelében, nem kerülik társaikat, és láthatóan biztonságban érzik magukat.

Testükön ritkán figyelhetők meg sérülések, és a hangadás is minimális. – A nyugodt csoportokban alig hallani röfögést – emelte ki Irene Camerlink, utalva arra, hogy a felesleges hangadás gyakran a feszültség jele. Ezzel szemben a problémás, instabil csoportokban az állatok viselkedése jelentősen eltér. A sertések inkább távolságot tartanak egymástól, nem pihennek együtt, és gyakran a csoport peremére húzódnak. Ilyen esetekben gyakoribb a fenyegető testtartás és az agresszív viselkedés megjelenése. – Ha a csoport egyensúlya felborul, az állatok sokkal érzékenyebben reagálnak a környezetükre, és a legkisebb inger is konfliktust válthat ki.

Korai szocializáció és tenyésztési szempontok

A malacok korai társas környezete meghatározó szerepet játszik későbbi viselkedésük és alkalmazkodóképességük alakulásában. Mint Irene Camerlink rámutatott, természetes körülmények között a koca és malacai már a fialást követő 10-14. napon csatlakoznak a nagyobb kondához, így a malacok egészen fiatalkorban társas tapasztalatokat szereznek.

– Ezt a folyamatot a telepi körülmények között is utánozhatjuk, ha a különböző almok malacai már egy-két héttel a választás előtt találkozhatnak egymással – mondta. Tapasztalatai szerint ez elősegíti a társas készségek fejlődését, az ilyen malacok később magabiztosabban viselkednek, könnyebben alkalmazkodnak az új helyzetekhez, és kiegyensúlyozottabban reagálnak a társas kihívásokra.

A kutató szerint a társas viselkedés javítása elsősorban nem genetikai kérdés, hanem megfelelő tartási környezet biztosításával érhető el.

Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a kizárólag termelési mutatókra irányuló szelekció kedvezőtlen viselkedési következményekkel járhat. A nagy teljesítményre szelektált fajták gyakran fokozott aktivitást és erősebb rágási késztetést mutatnak, ami nem megfelelő környezetben viselkedési problémákhoz vezethet. – Ha egy állományt magas termelési szintre szelektálunk, a tartási körülményeket is ehhez kell igazítani, hogy az állatok ki tudják használni genetikai adottságaikat. Megfelelő környezet és elegendő ingergazdagítás mellett azonban ezek az állatok is képesek stabil társas kapcsolatok kialakítására és kiegyensúlyozott viselkedésre.