Tanulhatnánk egymástól

Amerikai kutatóintézetek (mint a Cornell Lab of Ornithology) és civil szervezetek (például a Wild Farm Alliance, WFA) bebizonyították, hogy a madarak visszacsalogatása dollárezreket spórol meg a gazdáknak. Akiknek csupán annyit kell tenniük, hogy sövényeket telepítenek őshonos fákból, cserjékből, hogy életteret adjanak a madaraknak.  Odúkat helyeznek ki az odúlakó, rovarevő madarak odacsábítása érdekében, illetve ülőrudakat a ragadozómadaraknak. Virágokat és takarónövényeket is alkalmaznak, hogy felkeltsék a vadállatok érdeklődését, és segítsék a minél gazdagabb biodiverzitás létrehozását, illetve hogy gátolják az eróziót. Fontos megjegyezni, hogy a támogatni szándékozott madárnak megfelelő alakú, anyagú, és beszálló nyílású odúkat válasszuk, hogy elkerüljük a nemkívánatosak beköltözését.

A madár is jóllakik és a termés is megmarad

A termesztés mindig rettenetesen nehéz munka volt. Ha mindent magunk akarunk csinálni, csak még nehezebbé, egészségtelenebbé, és fenntarthatatlanabbá válik. Ha sokkal átgondoltabban használjuk a növényvédőszereket, több rovar marad a madaraknak, több segítőnk lesz, és elkezd kialakulni egy önfenntartóbb, harmonikusabb közösség. A holisztikus szellemben történő termesztésre való áttérés kezdeti időszaka persze idegtépő, és kétségbeejtő lehet. Próbára teheti kitartásunkat, mert nagy valószínűséggel nem ez az időszak lesz az, amikor meg fogunk gazdagodni. Örülünk, ha talpon tudunk maradni. De idő és türelem szükségeltetik ahhoz, hogy helyreálljon a rend. És igen, átbillenthetjük a mérleget afelé, hogy a madarak hasznosak legyenek a gazdaságban. Meg tudjuk változtatni a dolgokat. Utána pedig sokkal kevesebb munkával sokkal több, és jobb minőségű termésre számíthatunk, miközben csökkenthetjük a peszticidekre fordítandó kiadásainkat és területünk vegyszerterhelését.

Egyes énekesmadárfajok az év bizonyos szakaszaiban növényi alapú étrendre válthatnak, így akkor károkat okozhatnak. WFA számos stratégiát kínál ennek kezelésére, beleértve a vizuális és hangriasztási taktikákat, illetve a növények hálóval történő védelmét.

Igen ám, de az érző embernek kissé kegyetlennek hat az egyik legkritikusabb időszakban kitenni a szűrüket, hiszen emlékezzünk csak vissza arra, milyen jól jött nekünk a tavaszi nagy tisztogatási hadműveletük. Aki komolyan gondolja a madarakkal való szövetkezést, termésérés idején is gondoskodik apró munkásairól. A gyümölcsök megcsipkedése bosszantó az embernek, de a madarak nem gonoszságból teszik ezt, valószínűleg éhesek, vagy szomjasak. Nyáron a legfontosabb madárjóléti tennivalónk, hogy biztosítsunk számukra egy biztonságos, tiszta ivóvízzel feltöltött itatót. Vadgyümölcsöket, bogyókat termő madárbarát sövényekkel, fákkal pedig elterelhetjük a figyelmüket a fontosabb gyümölcsfáinkról.

Az általánosan kártevő madaraknak számító varjak és seregélyek hajlamosak csapatokba tömörülni, és jelentős károkat okozhatnak a termésben. A megfigyelések szerint a sövények éppenhogy elriasztják az ilyen csapatosan mozgó madarakat, amelyek inkább a nagy, nyílt területeket kedvelik.

Ez nem valami új dolog

Talán egyeseknek meglepő, pedig ez volt a mezőgazdaság általános formája mindössze három-négy generációval ezelőtt. Hiszen a kémiai növényvédő szerek csak a világháborúk után lettek elérhetőbbek, és terjedtek el széles körben. Korábban a madarakkal való együttműködés természetes volt, valójában a peszticidekre való támaszkodás volt az, ami miatt kiszorultak a madarak a mezőgazdasági területekről, és ezért vesztettük el annak megértését, hogy a biológiai sokféleség milyen hatalmas értéket képviselhet a gazdaságok számára.