Szerző: Volcsányi Józsefné

Hiszen közvetlenül vagy közvetve a talpunk alatt található talaj a forrása minden általunk fogyasztott élelmiszernek.

A talaj támaszt nyújt a növényeknek, rögzíti a gyökérzetet és biztosítja a növényi élet térbeli feltételeit. Ahhoz, hogy nagy szélben a magas fák ne dőljenek ki, igen erősen „kapaszkodniuk” kell.

Képes a vizet és a tápanyagokat megkötni, tárolni és a növények számára fokozatosan rendelkezésre bocsátani, amikor azok igénylik. Emellett kémiai pufferként semlegesíti a savas vagy lúgos hatásokat. Azt a vízmennyiséget, amit viszont már nem tud megkötni (ez főként nagyobb csapadék, olvadékvíz vagy kiadós öntözés esetén fordul elő), csak átszűrést követően engedi tovább. Visszatartja vagy lebontja a szennyezőanyagokat, így járulva hozzá a felszín alatti vizek minőségének megőrzéséhez. Megfelelő kezelést követően innen származik az ivóvizünk, vagyis a talaj még ebben a folyamatban is részt vesz.

Annak ellenére, hogy csak a töredékét látjuk, a talaj természetes élőhely és biológiai aktivitás színtere is. Számtalan olyan élőlény – mikroorganizmusok, gombák, gerinctelenek – számára nyújt élőhelyet, amelyek nélkülözhetetlenek a lezajló biológiai folyamatokhoz.

Az ő feladatuk, hogy lebontsák a szerves maradványokat, ezzel elősegítve a tápanyagok körforgását és fenntartsák az ökoszisztéma működését. Már a számunkra jelentéktelennek tűnő földigiliszta is számos hasznos feladatot végez. Járataival lazítja és levegőzteti a talajt, ezzel javítja a vízbefogadó és vízvezető képességet, csökkenti a káros vízszintet. Átkeveri a földet, így egyenletesebbé teszi a tápanyageloszlást. Szerves anyagokat fogyaszt, azokat humusszá alakítja, így fokozza a közeg termékenységét. Ráadásul mindezekkel élőhelyet teremt és tart fenn más talajlakó szervezetek számára is. Így érdemelte ki azt, hogy számos külföldi szakirodalom „ökoszisztéma-mérnök” néven hivatkozik rá.

Talán nem kapcsolódik közvetlenül a mezőgazdasághoz, de mindenképpen említésre méltó, hogy számos nyersanyag (pl. agyag, kavics, homok) forrása, valamint építési alapként is szolgál. Ráadásul valódi környezeti archívum, mivel rétegei információkat őriznek a múltbeli ökológiai, éghajlati és emberi hatásokról.

Ebből a felsorolásból is látható, hogy milyen sokoldalú és nélkülözhetetlen közegről beszélünk. Még a napjainkban terjedő talaj nélküli termesztési módok sem teszik fölöslegessé. A termesztőközegek alapanyagait is talajban fejlődő növények adják (pl. kókuszrost), a hidropóniában alkalmazott víz pedig a talajon átszivárogva, természetes szűrés révén nyeri el a minőségét. Tehát végső soron még a talaj nélküli ter­mesztés hátterében is ott áll a talaj, mint az életfenntartó folyamatok kiindulópontja.