A globális kacsaágazat mérete önmagában indokolja, hogy a tartási rendszerek kérdése ma már nem csupán állatjóléti vita, hanem gazdasági és piaci kérdés is.
A Food Ingredients First adatai szerint 2023-ban világszerte mintegy 4,2 milliárd kacsát tartottak hús- és tojástermelésre, miközben Kína egyre inkább a termelés központjává válik.
Fotó: Wikimedia Commons
Az ágazat különösen koncentrált, a termelés jelentős része Shandong tartományhoz köthető, ahol a takarmányozás, feldolgozás és export szinte teljes vertikuma egy térségben összpontosul.
Miért kerül most előtérbe a ketrecmentes tartás Kínában?
Az elmúlt években a kínai kacsaágazat gyors modernizáción ment keresztül, a hagyományos, kisebb léptékű rendszereket egyre inkább felváltják a nagyüzemi, intenzív telepek. Ezekben a rendszerekben a ketreces tartás sokáig bevett gyakorlat volt, ugyanakkor egyre több kritika éri a madarak mozgásának korlátozása, a sérülések és a lábproblémák miatt.
A változást jelenleg elsősorban nem jogszabályok, hanem piaci elvárások hajtják. Egyre több szereplő vállal konkrét határidőket a ketrecmentes kacsa-tojás termelésre és beszerzésre, ami jól jelzi az ágazat irányváltását. Ezek a kötelezettségvállalások azt mutatják, hogy a nemzetközi kereskedelem és a fogyasztói igények egyre inkább a magasabb állatjóléti szint felé terelik a termelőket.
Nem csak jólét, hanem menedzsmentkérdés
A „ketrecmentes” tartás azonban nem egyszerűen technológiai váltást jelent. A gyakorlatban ez általában padlós, almos rendszereket takar, ahol a kacsák nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, és természetesebb viselkedést mutathatnak.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) értékelése szerint ezek a rendszerek valóban kedvezőbbek lehetnek állatjóléti szempontból, mint a ketreces tartás.
Ugyanakkor a kacsák sajátos biológiája további kihívásokat is felvet. Bár a vízhez való hozzáférés alapvető szükségletük, a túlzott nedvesség gyorsan rontja az alom állapotát. Ez kedvez a talpfekély kialakulásának, miközben az ammóniaszint emelkedése a levegőminőséget is rontja, ami végső soron légzőszervi problémákhoz vezethet.
Az átállás tehát összetett menedzsmentfeladat, amelyben a vízellátás, az alomkezelés, a szellőzés, a férőhely és a világítás összehangolt optimalizálása kulcsfontosságú. Mindezt tovább nehezíti a betegségek megelőzésének igénye és a költségek folyamatos kontrollja. Nem véletlen, hogy a ketrecmentes rendszerek bevezetése gyakran jelentős beruházási és magasabb üzemeltetési költségekkel jár, ami különösen a nagy volumenű kínai termelésben jelent komoly kihívást.
