A jóléti kérdések ráadásul nem érnek véget a telep kapujában: a szállítás és a vágás során is meghatározó szerepet játszanak.

Az Állategészségügyi Világszervezet ajánlásai kiemelik a stressz minimalizálásának és a szakszerű bánásmódnak a fontosságát, hiszen ezek közvetlen hatással vannak az állatok állapotára, és végső soron a termék minőségére is.

Hazai kitekintés

Az Európai Unióban – így hazánkban is – a kacsaágazat működését nem külön fajspecifikus, hanem általános állatjóléti szabályok határozzák meg, amelyek azonban a gyakorlatban szigorú keretet adnak a termelésnek. A tartási körülményekre, a szállításra és a vágásra vonatkozó uniós előírások egységes minimumszintet biztosítanak, amelyhez a piaci szereplők egyre gyakrabban további – sokszor exportpiacok által diktált – elvárásokat is hozzátesznek.

A magyar kacsaágazat hagyományosan erős, különösen a hízott máj és a prémium minőségű hús előállításában.

Külön kihívást jelent a vízimadár-jellegből fakadó tartástechnológia. A megfelelő vízhasználat biztosítása, miközben az alom szárazon tartása és a levegőminőség fenntartása is megoldott marad, a hazai termelők számára is folyamatos egyensúlykeresést igényel. Emellett a nagyüzemi termelésben a betegségek megelőzése és a biosecurity szintje is meghatározó versenyképességi tényező.

A nemzetközi trendek a magyar ágazatra is hatással vannak, az exportpiacok egy része már ma is érzékenyebb az állatjóléti kérdésekre, és a jövőben várhatóan tovább erősödnek az ilyen irányú elvárások. Ez azt jelenti, hogy bár a hazai kacsaágazat jelenleg kevésbé érintett a ketrecmentes átállás kérdésében, a tartástechnológiai és menedzsmentfejlesztések elkerülhetetlenek lesznek a piaci pozíció megőrzéséhez.