A cikk azzal végződött, hogy az igazán jó oszlopos almafajtákra még várnunk kell. Az eltelt 34 évben több mint húsz országban indult nemesítési program, s érdekes eredmények láttak napvilágot a genetikai és fiziológiai háttérrel kapcsolatban.

Cikkünk azt mutatja be, hogyan fedezték fel az oszlopos almafákat, milyen genetikai és hormonális folyamatok alakítják különleges megjelenésüket, milyen nemesítési programok zajlanak világszerte, és milyen lehetőséget tartogatnak ezek a fajták a jövő kiskerti és üzemi gyümölcstermesztése számára.

Véletlen mutációból sajátos növekedés

Az oszlopos almafák története egyetlen rügyből indult. Az 1960-as évek elején Kanadában egy idős McIntosh almafán Anthony Wijcik olyan mutációt fedezett fel, amely teljesen eltérő növekedési formát eredményezett. A fa szinte kizárólag fölfelé nőtt, alig fejlesztett oldalágakat, rövid ízközű termőrészekkel sűrűn berakódott, kompakt, oszlopszerű alakot mutatott. Később külön fajtaként McIntosh Wijcik néven jegyezték be, és máig ez az összes oszlopos almafajta genetikai forrása. Bár más McIntosh-fákon is megfigyeltek hasonló mutációkat, a nemesítési programok mind a Wijcikre vezethetők vissza.

Kevés oldalág és rövid internódiumok jellemzik az oszlopos almafákat: a legtöbb fajta alig fejleszt hosszú oldalhajtást, így a korona nem terül szét; a rügyek közötti távolság kicsi, ezért a termőrészek sűrűn helyezkednek el. Csokros termésképzésűek: gyakran több gyümölcs fejlődik egy ponton.

Ez a kompakt forma nemcsak látványos, hanem praktikus is: kiskertekben, teraszokon, sőt akár nagyobb balkonokon egyaránt nevelhető. Intenzív ültetvényekben pedig külön fahely elfoglalása nélkül, beszúrt pollenadóként is hasznosítható.

Miért szeretik annyian?

• Kevés helyet foglal. Egy oszlopos almafa akár 50-60 centiméter széles helyen is elfér. Kisebb kertekben, sorházak udvarán, sőt nagyobb balkonokon is nevelhető.

• Alig kell metszeni. Mivel nem hoz hosszú oldalágakat, a metszés szinte csak annyiból áll, hogy a sérült vagy elöregedett részeket eltávolítjuk.

• Korán és bőven terem. Már fiatalon termőre fordul, és gyakran csokrosan hozza a gyümölcsöket.

• Látványos dísznövény. A karcsú forma, a sűrű levélzet és a sok virág miatt díszfaként is megállja a helyét.

• Jó pollenadó lehet. A nagyüzemi ültetvényekben egyre gyakrabban használják beporzóként, mert kis helyet foglal, mégis sok virágot hoz.