Valentina Cabra, a La Mancha-i eredetvédett sáfrány elnöke szerint az ágazatnak elsősorban belső problémákat kell megoldania, nem pedig Irán exportnehézségeire építenie. Irán a világ legnagyobb sáfránytermelője, a globális termelés mintegy 90%-át adja, évi körülbelül 400 tonnával, és Spanyolország fő importforrása is.

Ezzel szemben a spanyol termelés mára drasztikusan visszaesett: jelenleg nem éri el a 200 kilogrammot, míg a múlt század elején még évi 150 tonnát takarítottak be. A visszaesés egyik fő oka a gépesítés hiánya. A sáfrányt továbbra is kézzel szüretelik, a munkafolyamatok nagyrészt manuálisak, ami miatt sok termelő felhagy a termesztéssel. Cabra ezért állami és magántámogatásokat sürget a modernizáció előmozdítására.

Jelenleg mintegy 300 gazda tartozik a La Mancha-i eredetvédelmi rendszerhez, de a termelés ciklikus jellege miatt nem minden évben van hozam, hiszen az ültetés évében például nincs termés.

Az exportpiacok is bizonytalanabbá váltak. A termelés körülbelül 80%-a korábban az Egyesült Államokba irányult. Ennek ellenére a termelők új lehetőségeket keresnek, különösen Európában és az arab országokban, miközben a hazai piacon is jelen vannak exkluzív üzletek és nagy áruházláncok.

A spanyol sáfrány különlegessége a feldolgozás módjában rejlik. A betakarítás után lassú tűzön, pirítással szárítják 24 órán keresztül, ami megőrzi a fűszer tulajdonságait. Ez az eljárás eltér más országok gyakorlatától.

Az így elkészített sáfrányt már nem szabad újra pirítani, elegendő megfelelő körülmények között – 20–25 °C-on, fénytől és nedvességtől védve – tárolni, így közvetlenül felhasználható.

Az ágazat szereplői együttműködnek szakácsokkal, egyetemekkel és más intézményekkel annak érdekében, hogy újra népszerűsítsék a sáfrányt és felhasználását, mivel a termék iránti ízlés és ismeret jelentősen visszaszorult azóta, hogy Spanyolország elveszítette vezető szerepét a termelésben.