0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. április 14.

Van egy hibrid méh, mely ellenállóbb a varroával szemben

Egyes dél-kaliforniai mézelő méhek képesek valamire, amire a többi társuk nem: együtt élnek az egyik legveszélyesebb parazitájukkal, a varroa atkákkal.

A kezelési küszöbértéket is ritkábban lépték át: a hagyományos méhek az ellenőrzések 77,5%-ban lépték át ezt az értéket, míg a kaliforniai hibrideknél ez az érték 53,5%. A hagyományos kereskedelmi méheknél több mint ötször nagyobb volt az esély a kritikus szint átlépésére.

Boris Baer, a UC entomológus professzora, a tanulmány társszerzője szerint a kutatás a méhészekkel folytatott beszélgetésekből indult, akik nem csak megfigyelők voltak. Segítették a teljes kutatás felépítését.

A különbség már lárvakorban megjelenik

A laborvizsgálatok szerint a különbség már a fejlődés korai szakaszában látható. A varroa atkák a fiasítási sejtekbe jutva szaporodnak, ezért a kutatók azt vizsgálták, mennyire vonzzák őket a különböző lárvák.

Ehhez lárvákat gyűjtöttek 12 kolóniából, 6-6 különböző genotípusú családból. Összesen 36 próbát végeztek 2560 megfigyeléssel. A lárvák öt, hat, hét és nyolc naposak voltak a kísérlet során.

Az eredmények alapján az atkák leginkább a 7 napos lárvákat kedvelték. A hagyományos lárvák következetesen több atkát vonzottak, mint a hibridek, bár a különbség az életkorral változott.

Egy további kísérlet megerősítette ezt: a hibrid lárvákon jóval kevesebb atka jelent meg. Mivel a különbség ilyen korai szakaszban laboratóriumban is kimutatható, vélhetően genetikai okai vannak, nem pedig a méhek viselkedése szorítja vissza a parazitákat.

méhek méhészet
Fotó: MMG/Koncz János

Hasznos felfedezés, de egyelőre nem jelent teljes körű megoldást

Ez a felfedezés igen ígéretes, ám ezek a méhek sem mentesek teljesen az atkáktól. A szakemberek ezért semmiképpen sem javasolják a mostani kezelési protokollok elhagyását. A hibrid méhek esetében is ugyanazokat az eljárásokat alkalmazták, mint a többi család esetében, és így sikerült kisebb fertőzöttségi értéket kimutatni. Azt nem vizsgálták, hogy a kezelések elhagyása esetén milyen változások történnének.

Teljes genetikai vizsgálat sem történt. A különböző genotípusok feltérképezése a helyszín és a pároztatás, a méhanyák származási helye alapján történt. Emiatt elképzelhetőek különbségek az egyes csoportokon belül is.

Többek között emiatt is további vizsgálatok szükségesek. A kutatók a jövőben szeretnék megvizsgálni a genetikai, viselkedésbeli különbségeket is, valamint a kémiai jeleket, amik kevésbé vonzóvá teszik a kaliforniai hibridek lárváit a varroa atkák számára.

Forrás: www.thebrighterside.news

Magazin ajánló: