A fű, az időjárás és az állatok igényei – ezek szabják meg a kihajtás idejét.
Kun Péter gazdálkodásában a legeltetés folyamatos, egész évet átszövő rendszer. Nála már nem április 24. a kihajtás időpontja, és tapasztalata szerint, amióta nem a naptárhoz igazodnak, hanem a természet állapotához, sokkal kiszámíthatóbban és hatékonyabban működik a gazdaság.
A döntés egyszerű logikára épül: ha van mit legelni, az állat kint van. Ha a növényzet nem elég fejlett, akkor az állatok kiegészítést kapnak, de lehetőség szerint akkor is a legelőn maradnak. A Kun Ranch rendszerében nincs hagyományos értelemben vett behajtás.
Az állatok szinte folyamatosan a legelőn vannak, és csak akkor kerülnek közelebb a központhoz vagy a karámba, amikor konkrét munka indokolja, például állategészségügyi beavatkozás, választás vagy értékesítés előtt. A „visszaterelés” tehát nem időponthoz, hanem feladathoz kötött, a legeltetés folyamatosságát csak rövid, szükségszerű beavatkozások szakítják meg.
Kisebb egységekre osztva
A háttérben azonban a szemlélet mellett nagyon komoly gazdasági megfontolás is áll. A szarvasmarhatartás költségeinek döntő hányada a téli időszakra esik: a takarmány előállítása, betakarítása, szállítása és kiosztása sok energiát és munkát igényel. Kun Péter rendszerében a közel 1200 egyedszámú állomány a szokásosnál jóval több időt tölt a legelőn, így a takarmány nagy részét „maguk termelik meg” azzal, hogy közvetlenül a területen fogyasztják el. Ez csökkenti a költséget, miközben kiszámíthatóbbá teszi a működést, hiszen kisebb a külső inputtól való függés.
A legeltetés módja alapjaiban megváltozott. A korábbi gyakorlattal szemben – amikor az állatok egy nagy, összefüggő területen mozogtak – ma a legelőt kisebb egységekre osztva használják. Az állatok csak addig maradnak egy adott legelőrészen, amíg a füvet megfelelően hasznosítják, majd továbbmennek. Utána a terület hosszabb pihenőt kap, ami lehetővé teszi a regenerálódást. Ez a váltott legeltetés nemcsak a növényzetet védi, hanem a talaj állapotára is hatással van. A magasabban hagyott fű árnyékolja a talajt, csökkenti a párolgást és segíti a nedvesség megőrzését. Ennek köszönhetően a legelő a szárazabb időszakokban tovább zöld marad, mint a hagyományos módon használt területek. A különbség nemcsak látványos, hanem mérhető is: a talaj nedvességtartalma és a növényzet sűrűsége egyaránt kedvezőbb.
A folyamatos, extenzív tartás az állatok életére is alapvető hatással van. A szarvasmarhák természetes bioritmusa így sokkal jobban érvényesül: a nyári hőségben nem nappal, hanem naplemente után, illetve az éjszakai és hajnali órákban legelnek intenzíven, a nappali időszakot pedig pihenéssel töltik. Ez a viselkedés a zárt tartásban vagy a napi hajtáshoz kötött legeltetésben nem tud kialakulni, hiszen ott az állatoknak akkor kell enniük, amikor arra lehetőséget kapnak. A természetes bioritmushoz igazodó táplálkozás és mozgás az állatok fejlődésére, kondíciójára és általános egészségi állapotára is kedvező hatással van. A kevesebb stressz, a folyamatos mozgás és a szabad választás lehetősége kiegyensúlyozottabb állományt eredményez.
A rendszer másik fontos eleme az itatás. A hagyományos megoldással szemben – amikor a csordát egyetlen itatóhelyre hajtják – itt minden legelőegységben biztosított a víz. Az állatok nem egyszerre, hanem folyamatosan, kisebb csoportokban isznak. Ennek köszönhetően elkerülhető a zsúfoltság, a talaj letaposása és az ebből fakadó gyepkárosodás.
A Kun Péter által követett legeltetési rendszer egyik kevésbé látványos, mégis kulcsfontosságú eleme a féreghajtás. A gazdálkodó célzott vizsgálatok alapján avatkozik be, így jelentősen csökkent a kezelések száma – a korábbi gyakorlathoz képest akár kevesebb mint felére. Amikor mégis szükség van rá, azt jellemzően a téli időszakra időzíti, így a féreghajtóval kezelt állatok trágyája nem a vegetációs időszakban kerül a környezetbe, nem pusztítja el a trágyabontó rovarokat és nem zavarja meg a talajéletet. A kevesebb beavatkozás és a tudatos időzítés támogatja az állatok egészségét és a legelő ökológiai egyensúlyát.
Javult a talaj szerkezete
A változtatások hatása egyértelműen megmutatkozik a tájban. A mintegy 300 hektáros, a Hortobágyi Nemzeti Park területén fekvő legelőkön változatosabb lett a növényzet, javult a talaj szerkezete, és látványosan gazdagodott az élővilág. Olyan fajok jelentek meg újra, amelyek korábban hiányoztak a területről, köztük a fokozottan védett túzok. A madárvilág sokszínűsége egyértelmű visszajelzés arra, hogy a terület ökológiai állapota javult.
A legeltetés ebben a formában jóval több mint állattartás: a tájhasználat egyik meghatározó eszközévé válik. Hatása kimutatható a gazdasági eredményekben, az állatok jóllétében és a környezeti folyamatokban. A kevesebb ráfordítás, a kiegyensúlyozottabb állomány és a regenerálódó élőhely együtt alakít ki egy jól működő modellt.
Kun Péter hangsúlyozza: „A fenntarthatóságnak csak akkor van valódi jelentősége, ha egyszerre térül meg anyagilag és a természet állapotában. Az általunk használt módszer ezeknek a követelményeknek maradéktalanul eleget tesz, miközben lehetőséget ad a folyamatos növekedésre.”
