A megoldás a hálózat korszerűsítése, és ehhez már vannak eszközeink
A jó hír, hogy a szükséges megoldások jelentős része már ma is ismert. A feszültségstabilitás javítására rendelkezésre állnak olyan technológiák, mint a STATCOM-ok, vagyis statikus szinkronkompenzátorok, amelyek gyors elektronikus szabályozással képesek tompítani a feszültségingadozásokat. Fejleszthető a tárolás, korszerűsíthetők a lekapcsolási protokollok, erősíthető a rendszerirányítási koordináció és az adatcsere, és a termelőegységek szélesebb körét lehet bevonni a feszültségszabályozásba.
Legalább ilyen fontos a szabályozási oldal. Az európai hálózati kereteknek alkalmazkodniuk kell a változó rendszerfizikához, miközben a fogyasztói oldalon olyan piaci ösztönzőkre van szükség, amelyek segítik a kereslet és a termelés jobb összehangolását. A jövő energiarendszere nemcsak több technológiából, hanem több rugalmasságból is épül.
A spanyol áramszünet így végső soron nem a megújulókról szóló vádirat, hanem egy átmeneti korszak tanulási folyamata. Megmutatta, hogy a decentralizált, megújulókra épülő rendszer más logikát követel, de azt is, hogy ezek a kihívások kezelhetők.
Ebben a vitában különösen fontos elkerülni azt a hamis dilemmát, miszerint a „régi” és az „új” energiarendszer között kellene választanunk.
Ahogy Másfélfokon megjelent írásában Perger Andás fogalmaz:
