• A Tihany-legenda projekt több ütemben zajlott az elmúlt évtizedekben. Ahogy említette, úgy érzi, ez a nívódíj valójában az egész beruházásnak szólt, és rögtön meg is osztotta a benne részt vevőkkel az elismerést.

– A projekt az önkormányzattal közös pályázat volt, így jöhetett létre az az arculat, amely Tihany identitását hordozza. Találkozott a beruházói, az örökségvédelmi és a tervezői szándék, majd ezt az egészet befogadta a hely szelleme is, amely a legnagyobb támogatónk lett. A Tihanyra jellemző nemes anyagokat egyöntetűen tudtuk meghatározni, a növényanyagot a Balaton- felvidéki Nemzeti Parkkal együttműködve kiválasztani.

Tósoki Imre volt polgármester megbízásából Varga Csaba építésszel elkezdtük az utcaképek vízióját kialakítani, megfogalmazni, milyen lehetne ma egy olyan, turisták által intenzíven látogatott település, ahol megőrizhető a magyar építészeti és táji örökség, és ebbe a turisztikai szolgáltatás is integrálható. Elindult a Batthyány utca felső szakasza, a Halász köz és a Pisky sétány megújítása, a Posta közből kialakult a Mádl Ferenc tér, létrejött maga a főtér is.

• Az egyik befejező fejezet a Pünkösdi liget megépítése volt. Hogyan fogalmazták meg ennek a szakrális helynek a szellemiségét?

– A Pünkösdi ligetnél csapatunk számára fontos volt a kiindulópont: mi az a gondolat, ami köré megfogalmazhatjuk a teret, mit akarunk adni az odalátogató ember számára, milyen úton indítsuk el, amikor belép ebbe a parkba. Ez egy szakrális tér, ott a régi Kálvária, a gejzírbarlang, a régi kripta mint temetkezési hely, a terület tele van kora középkori régészeti emlékekkel.

Kutatás, sok egyeztetés kísérte a munkát. Richárd atya, mint bölcsész, író gondolatából indultunk ki: vajon ebben a korban képesek vagyunk-e azt a káoszt, bábeli zűrzavart, ami a rend felbontásával jött létre, újra renddé tenni, és a mai ember számára értelmezni.

Ő válogatott össze olyan idézeteket, ahol a különböző nemzetiségű írók fogalmazták meg, mi az otthon fogalma, hol vagyunk igazán otthon: a nyelvünkben vagyunk igazán otthon. Ami látszólag szétválaszt, de ha az Ige teremtő erejével összekötjük, akkor ez a szeretetben fogant elfogadás megértésének lesz az alapja. Ez lett a park tervezési programja.

Mi az ige, a hang, hogy válik betűvé, a betűk egymás mellettisége mitől lesz ige, ebben hogyan van benne a teremtésgondolat? Ez foglalkoztatott bennünket. Összegyűjtöttük a Földön fellelhető összes írásjelet, melyeket Péter Alpár képzőművész kis csempékbe égetett, majd ezeket a jeleket helyeztük el kőpadokon. A Pünkösdi liget bevezető tábláján pedig minden nyelven kőbe faragtuk, bevéstük, vagy kiemeltük a síkból két fogalom betűit: Pax és Lux, vagyis béke és fény. Ahhoz, hogy minden megszülethessen, békére és fényre van szükség. Ez a pünkösd üzenete.

Létrehoztunk két labirintust, jelképezve, ahogy az ember halad a bábeli útvesztőben, közben egy-egy nagy kövön olvashatja az irodalmi idézetek gondolatait. Az egyik labirintus közepén egy életfa áll, a másikban Dürer Melankólia című metszetéből két lebegő tárgyat, egy gömböt és egy kockát helyeztünk el. A kocka két sarka le van vágva, és az így létrejött háromszögön a kocka meg tud állni. Úgy gondolom, hogy a melankólia az individuumnak az önmagába záródása, és ez a két szimbólum segít ennek megértésében, és az embert kiszabadulni önnön fogságából.

• Hogyan illeszkednek a tájba, az ősi gondolatokba például a burkolatok mintái, anyagai?

– A burkolatokba jeleket tettünk, hiszen szakrális pontokról van szó. Jelképek és szimbólumok nélküli világban élünk ma, de ez nem azt jelenti, hogy mindenhova szimbólumokat kell tenni, ahogy azt sem jelenti, hogy nem lehet használni őket. Egyedi tervezésű bútorokat helyeztünk el, hogy a helyi mestereknek is legyen terük.

Nem megyünk ki a divatból, mindig aktuálisak vagyunk, mert nem az aktuálishoz igazodunk, hanem van vezérvonal, amivel a kor szellemének megfelelően megragadjuk a lényeget.