• Tihany sok díjat nyert, köztük a Virágos Magyarország mozgalom és az Entente Florale Europe környezetszépítő mozgalmak díjait.

– Ez érthető is, hiszen itt szellemi egység és közös munka valósult meg, sok ember összehangolt, a hely szelleméhez, az örökséghez, a természeti adottságokhoz való hűsége tudta ezt a helyzetet létrehozni. A Tihany-legenda projekt utolsó fejezeteként az Apátsági lépcső is megújult, a lépcső pofafalain az apátság történetének fontosabb dátumai olvashatók az alapítástól kezdve.

A Visszhang-domb átalakításának eredményeként létrehoztunk egy ovális növényágyást és kiszedtük a visszhang útjából az örökzöldeket, melyek elnyelték azt. A hang újra megszólalt, ami valójában a templom északi falán verődik vissza. Épült egy játszótér is, amiben a Balaton vízi világa elevenedik meg csónakokkal, halakkal.

• Mi volt a fő szempont a növényhasználatban? Hogy jelent meg ebben a hely szelleme?

– A növényfajok és -fajták kiválasztásánál figyelembe vettük a Nemzeti Park előírását, ami meghatározza, hogy a Tihanyi-félszigeten mit szabad ültetni és mit nem. Ehhez képest mi szigorúbbak voltunk és többet kihúztunk belőle. Az apátsági kertekben a bencés hagyományok és Magyarországon honos fajok, ősidők óta használt kultúrfajok kaptak helyet.

Tudatosan használtuk az apátság előtt a szőlőt, visszahelyeztük, mint tájelemet, hiszen ennek a kultúrának a meghonosítása másodszor a bencésekhez kapcsolódik. Arra a vidékre jellemző szőlőfajtákat telepítettünk Márk Gergely rózsáival, termő gránátalmákkal. Az apátság előtti két koros ezüstfenyő helyett diófákat ültettünk. A nem látogatható déli fekvésű teraszkertbe gyümölcsfák is kerültek a szőlőlugas és a füge mellé.

Számomra idegen, amikor egy történeti táj­egységbe szinte csak a ma nagyon divatos növényeket ültetik tömegesen, és ezzel megszakítják a folytonosságot. Ha egy-egy új fajtát beemelünk a meglevő tájra jellemző alapba, például egy hortenziát, egy új rózsafajtát, díszfüvet, az elfogadható. Most nagyon divatosak a díszfüvek, de kevesen foglalkoznak például az invazivitásukkal.

1990-ben alapítottuk a Pagony Táj- és Kert­építész Irodát, és mi voltunk az első olyan kerttervező cég itthon, amely több ezer évelőt használt. Műhelyünk a természetközeliséghez, az ökologikus gondolkodáshoz fordult már akkor. A fiatal tájépítészeknek azt mondanám, hogy nézzenek hátra, az elődeikre, mert a gyökereinket ismerni kell. Növényismeret és ökológiai tudás nélkül fenntarthatatlan dolgok születnek.