De hol tart ma az agrárium ebben a folyamatban, és milyen eszközökkel lehet valódi előrelépést elérni a gazdaságok szintjén? Ennek feltérképezésére megvizsgáltuk a holland FrieslandCampina tejipari szövetkezet fenntarthatósági gyakorlatát.
Az Európai Unió agrárpolitikája az elmúlt években egyértelműen „zöld” irányt vett. Az Európai Zöld Megállapodás, valamint a hozzá kapcsolódó Termőföldtől az asztalig stratégia határozza meg azokat a fenntarthatósági elvárásokat, amelyek döntően formálják a közösség mezőgazdaságát.

Az uniós tagállamok közös vállalása, hogy 2050-re klímasemleges gazdaságot teremtenek – ennek eléréséhez pedig 2030-ig jelentősen mérsékelni kell a környezetterhelést.
Az EU vállalása szerint 2030-ra az 1990-es szintnél 55 százalékkal kevesebbre kell a kibocsátást csökkenteni.
Állatjólét és biodiverzitás
A mezőgazdaság fenntarthatósága nem csupán a klímacélok teljesítéséről szól, legalább ilyen fontos az állatok jóllétének biztosítása és a biológiai sokféleség megőrzése. Az EU agrárstratégiája ezért 2030-ig a tartási körülmények javítását is elvárja a tagállamoktól. Az állatjólét ma már nem mellékes kérdés, a fogyasztók egyre tudatosabban keresik azokat a termékeket, amelyek állatbarát tartási körülmények között készülnek, és ez a piaci nyomás a termelés szerkezetére is hat.

Az EU válasza erre a trendre radikálisabb, mint korábban bármikor. Nemcsak a ketreces tartás kivezetését készíti elő, hanem várhatóan szigorítja az állatszállításra és a vágásra vonatkozó előírásokat is. Mindez jelentős alkalmazkodást igényel: istállók átalakítása, férőhelyek bővítése, a tartástechnológia átállítása mélyalmos vagy szabadtartásos rendszerre. Magyarországon több ágazat már megkezdte ezt az átállást.
A biodiverzitás védelme szintén kiemelt európai cél. Az intenzív mezőgazdaság jelentős károkat okozott a mezőgazdasági élőhelyeken: visszaszorultak a beporzó rovarok, csökkent a madárállomány, beszűkültek a természetes élőhelyek.
Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy minden gazdaság olyan nem(!) termelési célú élőhelyeket tart fenn, amelyek erősítik az ökológiai sokszínűséget: ezek a mezsgyék, sövények, facsoportok, virágzó sávok vagy éppen pufferzónák a vízfolyások mentén. Emellett a növényvédőszer- és műtrágyahasználat csökkentése, illetve az ökológiai gazdálkodás területarányának növelése is szerepel a tervekben.



