Fontos kiemelni, hogy a Nezapar csak tojás ellen hat, a kifejlett poloskát nem pusztítja. A védekezést kiegészíthetjük a poloskák összegyűjtésével és a lárvaóvodák összenyomásával, még mielőtt azok szétszélednének a kultúrában.
Ha a dolgozókat tudjuk motiválni erre a „szagos” munkára, akkor alacsony telepítési rátával is sikeresen és olcsóbban megvédhetjük a zöldségnövényeinket. A telepítéseket folyamatosan, hetente kell végezni. A kihelyezési rátát akkor csökkenthetjük, ha nem látunk betelepedni további imágókat. Nagyon biztató, hogy az évek óta Trissolcus basalist telepítő kertészetek közelében minimálisra csökkent a vándorpoloska egyedszáma.
A Trissolcus darazsak a kémiai rovarölő szerekkel nem kompatibilisek, különösen a piretroidok veszélyesek rájuk, míg a természetes eredetű a neemfa-kivonatok viszonylag kímélőnek bizonyultak. A parazita darazsak a zöldségnövényeknek is kedvező 20-30 °C hőmérsékleten a leghatékonyabbak.
Már szabadföldön, szójaültetvényben is megkezdtük a T. basalis kísérleti alkalmazását. Az olaszországi eredmények azt mutatták, hogy a hatéves tartamkísérlet alatt folyamatosan nőtt a parazitáltság, az első évek alacsony, 20%-os aránya után 60-90%-ot is elért. Ez szintén az áttelelést és a rovarfaunába való beilleszkedését bizonyítja.
A kifejlett fekete darazsak aprók, 1,0-1,3 milliméteresek, lefelé könyöklő antennákkal és lapos hassal. Lábaik és antennáik barnák. A T. basalis magányos endoparazitoid. A nőstények pro-ovigenikusak, ami azt jelenti, hogy megkezdik a párzást és a tojásrakást közvetlenül a gazdatojásokból való kiemelés után. A nőstény darázs egy tojást rak egy gazdatojásba. A lárvák a gazdapeték belsejében fejlődnek, illetve a bábozódás után a tojás fedelében lyukat harapva kirágják magukat.
A kibocsátott kairomonok erősen irányítják a parazitoidokat, hogy megtalálják a gazdapetéket. A nagyobb tojáscsoportokhoz közeledve egyre vonzóbb számukra az onnan érkező kémiai jelzés. A vizuális jeleket nem tartják fontosnak a tojásrakó nőstény Trissolcus darazsak.
Összességében eredményeink arra utalnak, hogy egy kontakt kairomon, amely a T. basalis nőstényeket táplálékkeresésre készteti, jelen van a Nezara viridula kutikuláris lipidjeiben, ami lehetővé teszi a T. basalis nőstények számára, hogy megkülönböztessék a hím vagy nőstény gazdaszervezetek által hátrahagyott maradványokat.
Az évi nemzedékek száma hőmérsékletfüggő. 26 °C-os átlaghőmérsékleten a 14 napos kifejlődési idő mellett optimális körülmények között maximum 25 generáció fejlődik évente. Az egy csomóban lerakott Nezara-petékbe beköltöző Trissolcus a krémszínű petéket 10-12 nap elteltével a termelő számára is látható módon fekete színűvé változtatja. A frissen kikelt darazsak előbújnak a poloskapetékből, majd további poloskapetéket parazitálnak. Ez a folyamat újra és újra lejátszódik, hatékony biológiai megoldást kínálva az egyre nagyobb számban pusztító vándorpoloska ellen.
Fontos megjegyezni, hogy a Nezapar nem jó az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) ellen. Szerencsére ez a poloskafaj eddig csak a nyár végén költözött be a hajtatóházakba, ezért a Trissolcus korai telepítésével a tenyészidő kétharmadát poloskamentessé tehetjük. A termelőknek és a forgalmazóknak nagyon fontos a két faj ismerete. A speciális, márványospoloskát támadó parazita hadrendbe állításáig tömegcsapdák használatával és Neem Azal permetezésével csökkenthetjük a kártételt.
