Szerző: Sin Bettina

Aki már állt egy makacsul hátráló, oldalra szökő, kétségbeesett lóval a rámpán sakkozgatva, az tudja: a címben szereplő egyszeregy igencsak csalóka… a lószállítóba beszállni nem olyan, mint taxiba ülni. Bizalom, türelem és tapasztalat kell hozzá.

Egy lószállító utánfutó ezzel szemben zárt, idegen zajokkal teli tér, amely ráadásul furcsán mozog. Nem csoda, hogy a lovak általában bizalmatlanul tekintenek rá. Mégis, ahogy a legtöbb ösztön megfelelő idomítással alakítható, úgy megfelelő felkészítéssel a legtöbb ló megtanul nyugodtan és biztonságosan utazni.

A hozzászoktatás csikókorban kezdődik

A tanítás akkor a legegyszerűbb, amikor a ló még fiatal. A csikók kíváncsiak, könnyen tanulnak, és kevésbé rögzülnek bennük a rossz élmények. Sok tenyészetben a csikók már egészen fiatalon találkoznak a lószállítóval. A jármű a környezet természetes része. A csikó megszagolhatja a rámpát, felsétálhat rá. Ha az anyakanca nyugodtan bemegy a szállítóba, a csikó gyakran gondolkodás nélkül követi. Egy marék abrak vagy egy kis széna is csodákra képes a csikó felcsalogatásában. A lényeg, hogy a ló pozitív élményként élje meg a helyzetet.

Mit tegyünk a szállításhoz nem szokott lóval?

Sok lovat ritkán szállítanak, és amikor éles helyzet van, hiányzik a kellő alapozás. Ilyenkor különösen fontos a türelem. A legrosszabb módszer az erőltetés, különösen makacsabb, dominánsabb egyedeknél. Ha a ló pánikba esik a rámpán, és biztatás helyett verést kap, az élmény könnyen rögzül. „Kezdő” lovaknál a felvitel türelemjáték, ahol érdemes apró lépésekkel haladni. A nyugodt, határozott vezetés sokat segít.

A társaság is segíthet: egy tapasztaltabb ló jelenléte gyakran bátorságot ad a bizonytalanabbnak. Az idomítás alapelveit a felszállásnál is bevethetjük: minden egyes kis lépésért jutalmazzuk az állatot finomsággal, tartsuk fent a figyelmét zörgő zabbal, lócsemegével. Ha hátrál, kelthetünk benne rossz érzéseket (baráti fejrángatás, direkt hátráltatás), de soha ne üssük, mert az kezelhetetlen pánikhoz vezet. Ha nem egyedül visszük a lovunkat, akkor egy tapasztalt lószállító szakember ismeri mindezen lépéseket, és a legfélősebb paripát is előbb-utóbb platóra rakja. Van, aki biztosra megy, és enyhe nyugtatóval lazítja el az állatot.

Magad uram, ha szolgád nincs!

A modern lótartásban egyre gyakoribb, hogy a tulajdonos maga szállítja lovát, főleg, ha közös életmódjuk megkívánja a gyakori furikázást. Ehhez megfelelő felszerelésre, jogosítványra és némi rutinra van szükség. A legfontosabb a jó állapotú lószállító. Az utánfutó padlója legyen csúszásmentes, a rámpája stabil, a szellőzése megfelelő. A lovak érzékenyek a hőmérsékletre és a levegő minőségére, ezért a rosszul szellőző, vagy éppenséggel huzatos szállító komoly stresszt okozhat. Ha saját eszközt veszünk, ezeket a tulajdonságokat mérjük fel alaposan! Megfelelő vontatóautó is szükségeltetik. A lószállításhoz szükséges jogosítvány pedig attól függ, milyen nehéz az autó és a lószállító utánfutó együtt.

A kétlovas lószállítók ebből már kiesnek, esetükben marad a B96 kategória, ahol az autó és utánfutó együtt maximum 4250 kg lehet. A legtöbb szakember inkább feladja a méricskélést, és szerez egy B+E kategóriás jogosítványt, amivel az egész szerelvény akár 7000 kg is lehet. Az autó forgalmijában szereplő vontatható tömegre is oda kell figyelni! Ha mi nem tesszük, a rendőr biztosan megteszi.