Táplálkozás: gyümölcsök és rovarok egyensúlya

A vitorlás gekkók mindenevők, pontosabban gyümölcs- és rovarevők. A természetben túlérett, lehullott gyümölcsöket, nektárt és apró ízeltlábúakat fogyasztanak. A terrarisztikában az ő etetésük forradalmasította a hüllőtartást: ma már kaphatók számukra kifejlesztett, por formátumú, vízzel kikeverhető komplett gekkótápok is. Ezek a tápok tökéletes arányban tartalmazzák a szükséges gyümölcsöket, fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat. A tápot heti 2-3 alkalommal érdemes kínálni nekik egy apró tálkában. Bár a minőségi poralapú tápok önmagukban is elegendőek lennének, a gekkók vadászösztönének kielégítése és a gyorsabb növekedés érdekében ajánlott heti egy-két alkalommal élő rovarokkal (például tücsökkel vagy csótánnyal) is megkínálni őket csipeszről.

Ivari jellemzők és az ivarok megkülönböztetése

A vitorlás gekkó nemének meghatározása fiatal korban szinte lehetetlen, általában 15–20 grammos súly elérésekor (ideálisan 6-9 hónapos kort jelent) válnak láthatóvá a különbségek. A legszembetűnőbb ivari jellemző a hímeknél a farok tövénél, a kloáka mögött megjelenő, meglehetősen hangsúlyos duzzanat, amely a hím párzószerveket rejti. Ezen felül a hímek hátsó lábai közötti területen, a pikkelyeken apró, pontszerű pórusok (úgynevezett preanális pórusok) figyelhetőek meg nagyító segítségével. A nőstényeknél a faroktő területe teljesen lapos marad, és hiányoznak a kifejlett pórusok is. Mivel a hímek erősen territoriálisak, két hímet soha nem szabad egy terráriumban tartani, mert véres, akár halálos kimenetelű is lehet ez a tartásmód.

Szaporodás és tenyésztés

A vitorlás gekkó tenyésztése viszonylag egyszerű, ami nagyban hozzájárult a faj elterjedéséhez. Az ivarérettséget nagyjából másfél-két éves korukra, illetve 35-40 grammos testsúly elérésekor érik el.

Egy fészekalj szinte kivétel nélkül két darab, hófehér tojásból áll. A nőstény a tojásokat a terrárium talajába, valamilyen nedves közegbe (például tőzegbe vagy kókuszrostba) ássa el, általában 30-45 naponta a szezon során. A tojásokat óvatosan ki kell venni és keltetőbe helyezni. Az inkubációs idő erősen függ a hőmérséklettől: szobahőmérsékleten (22-24°C) nagyjából 60-90 nap alatt kelnek ki az apró, teljesen önálló, mindössze pár grammos kisgekkók.

Egy érdekes védekezési mód: a farok elvesztése

A fajra jellemző anatómiai sajátosság, hogy a gekkók védekezési mechanizmusa, hogy ijedtség, hirtelen ragadozótámadás vagy durva megfogás esetén képesek ledobni a farkukat (erre más gyíkok is képesek).

A seb gyorsan és nyomtalanul begyógyul és ez semmilyen formában nem rontja az állat életminőségét vagy egyensúlyérzékét.

Molnár Balázs