A tőgygyulladás a tejtermelő gazdaságok egyik legköltségesebb állategészségügyi problémája. Rontja a tej minőségét, visszaveti a termelést, növeli a munkaterhet, és gyakran antibiotikumos kezelést tesz szükségessé. Ezért minden olyan módszer nagy figyelmet kap, amely időben jelzi, mely állatoknál kezdődik probléma, még mielőtt a betegség látványos tüneteket okozna.
A walesi Holywell közelében működő Moor Farmon 2025-ben próbáltak ki egy új megoldást. A GenoCells nevű technológia egyetlen, a tömegtartályból vett tejminta alapján ad képet az állomány tőgyegészségügyi helyzetéről.
Fotó: MMG archív
A rendszer a tehenek DNS-adatait használja fel, és ezek segítségével következtet arra, hogy a közös tejmintában mely állatoktól származhat magasabb szomatikus sejtszámú tej.
A Davies család 113 holstein-fríz tehenet tart. A gazdaságban korábban is rendszeresen végeztek tejellenőrzést, így figyelték a tejzsír- és fehérjetartalmat, a Johne-betegség szempontjából fontos adatokat, valamint a szomatikus sejtszámot is. Az új rendszer azonban sűrűbben és egyszerűbben adott visszajelzést arról, hol lehet gond az állományban.
Rhys Davies szerint a javulás nem kizárólag az új technológiának köszönhető, hiszen a gazdaság korábban is tudatosan dolgozott a tőgygyulladás visszaszorításán. A többletadat azonban segített pontosabban dönteni arról, mely teheneknél van valóban szükség beavatkozásra.
A DNS segít megtalálni a problémás teheneket
A módszer lényege, hogy a tömegtartályban lévő tej genetikai információit összevetik az állomány egyedeinek DNS-adataival.
Így a közös tejmintából nemcsak azt lehet látni, hogy az állományban van-e magas sejtszámra utaló jel, hanem azt is, hogy mely tehenekhez köthető a probléma.
A Moor Farmon a tehenek jelentős részéről már korábban rendelkezésre álltak genetikai adatok. A nőivarú borjaktól kéthetes korban mintát vesznek, amelyből következtetni lehet későbbi termelési és egészségügyi tulajdonságaikra.
Fotó: Annie Spratt, Pixabay
A gazdaság így már fiatal korban képet kap arról, mely állatok lehetnek jobb tejtermelők, termékenyebbek vagy ellenállóbbak a tőgygyulladással szemben.
Az új technológia előnye, hogy ezek a korábban főként tenyésztési célra használt DNS-adatok a mindennapi állategészségügyi munkában is hasznosíthatók. Vagyis ugyanaz az információ, amely a tenyésztési döntéseket segíti, később a tőgyegészség ellenőrzésében is szerepet kaphat.
A Davies családnál antibiotikumos kezelést csak azoknál a teheneknél alkalmaztak, amelyeknél a szomatikus sejtszám meghaladta a 200 ezer sejt/ml értéket.
Ennek köszönhetően az antibiotikumos tőgyinfúziók száma a felére csökkent. A cél nem az volt, hogy elmaradjanak a szükséges kezelések, hanem az, hogy antibiotikumot csak azok az állatok és azok a tőgynegyedek kapjanak, amelyeknél erre tényleg szükség van.
