0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 12.

A téli-nyári takarmányozás alapjai kisgazdaságokban

Minden állatfaj esetén elmondható, hogy télen és nyáron különböző összetételű, energiatartalmú, fehérje–rost arányú takarmányt érdemes az ideális táplálás érdekében etetni.

Baromfi

Háztáji körülmények között tartott állatok esetében biztosítani kell a megfelelő búvóhelyet, hogy a nyári forróságban és az igazán hideg időben is védve legyenek az időjárás viszontagságaival szemben.

Ez legyen száraz, huzatmentes és jól szigetelt! A megfelelően szigetelt épület jól bealmozva, emelt ülőrudakkal már elegendő védelem lehet a hideg hónapokban, és kevesebb alommal hűvösebb árnyékod ad nyáron is.

Fotó: Kistermelők Lapja

Minden körülmények között kerülni kell a penészes gabonák etetését, ez régen sajnos bevett gyakorlat volt, mondván, „hígítva jó lesz az”, azonban a toxinos takarmánynak komoly egészségkárosító hatása van, így ezt tilos etetni!

Baromfi esetében különösen fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz, és a téli időszakban fokozott figyelemmel kell lenni a fagyásveszélyre.

Álljon itt egy példa (2. táblázat) a tojótápra télen és nyáron. A két adatsort összehasonlítva jól látható a különbség a téli, és a nyári receptúrák között.
Fotó: Kistermelők Lapja

Szarvasmarha

A szarvasmarhatartásban kulcsfontosságú a megfelelő rost–energiaarány fenntartása, akár tejelő, akár húsmarhaállományról van szó, hiszen a bendőegészségen keresztül a tejtermelés és hizlalás kulcsa a kiegyensúlyozott takarmányozás.

A bendőegészség fenntartása kulcsfontosságú, hiszen a komplett takarmányozás erre épül. A téli hónapokban nem áll rendelkezésre legelő, így ebben az időszakban kizárólag a tartósított takarmányok jöhetnek szóba. A jó minőségű szilázs, szenázs és széna ilyenkor elengedhetetlen, ugyanakkor kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő energiaellátásra is, hiszen a rost–energia arány eltolódása komoly termeléskiesést, súlyosabb esetben egészségi problémákat okoz. A megfelelő bendőműködés alapja a strukturális rost, amelynek forrása télen kizárólag a széna, a szilázs és a szenázs.

Nyáron a klímaváltozás okozta aszályos időjárás és a legelők minőségének romlása állítja kihívás elé a szarvasmarhatartókat, ami szükségessé teszi a takarmánypótlás és a legelőgazdálkodás újragondolását.

A legelőfű hiányát szálastakarmánnyal (széna, szenázs) vagy abrakkal kell fedezni a súlygyarapodás csökkenésének megakadályozása érdekében.

A 3. táblázatban jól látható a különbség a nyári és a téli takarmányok között. Minden időszakban alapelv, hogy kerülni kell a hirtelen takarmányváltást, hiszen a bendő flórájának alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez. A gyors váltásnak hasmenés, étvágycsökkenés, ezáltal termeléskiesés a következménye.

Külön ügyelni kell a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízre, télen pedig fordítsunk fokozott figyelmet az itatók rendszeres jégtelenítése is.

Aki ezeket a szempontokat figyelembe veszi, az nemcsak az állatok egészségét védi meg rövid távon, de sokat tesz a gazdaságos termelés fenntartásáért is.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: