A téli nyugalmi állapot után a szőlő életfolyamatai újra beindulnak, és számos olyan munkát kell elvégezni, amely a növény egészséges fejlődését, megfelelő növekedését és a jó termésminőséget szolgálja. A tavaszi munkák során különös figyelmet kell fordítani a metszésre, a tőketerhelés beállítására, a szálvesszők lekötözésére, a talajmunkákra és azzal együtt a tavaszi tápanyagpótlásra, valamint a kártevők, kórokozók és vadkárok elleni védekezésre.

A metszés célja a tőke termékenységének szabályozása, a megfelelő rügyterhelés kialakítása, valamint az egészséges, jól szellőző lombfal megalapozása. A metszés során eltávolítják az elöregedett, sérült vagy felesleges vesszőket, és meghatározzák, hogy mely rügyekből fejlődjenek majd a termő hajtások.

A metszést követően gyakran sor kerül a venyige eltávolítására vagy aprítására, ami fontos a kórokozók áttelelésének csökkentése szempontjából, másrészt a sorközökben összezúzott venyige a talajba bedolgozva tápanyagot is pótol. Emellett ilyenkor ellenőrizzük a támrendszert is, szükség esetén javítjuk, megfeszítjük a huzalokat, megigazítjuk a karókat, hogy a későbbi növekedési szakaszban megfelelő támaszt biztosítsanak a hajtásoknak.

A tavasz előrehaladtával megindul a rügyfakadás, ami különösen érzékeny időszak a szőlő számára. A friss hajtások sérülékenyek a fagyokkal, a széllel és a vadkárokkal szemben is.

Ennek célja, hogy a tőke az energiáit a megfelelő számú és elhelyezkedésű hajtásra összpontosítsa, ami javítja a fürtök minőségét, a szellős lombozat pedig csökkenti a betegségek kialakulásának esélyét.

A tavaszi időszakban kiemelt szerepük van a talajmunkáknak is. A sorközök művelése és a talaj lazítása elősegíti a talaj levegőzését, a víz befogadását és a gyökerek fejlődését. Manapság már nem gyomirtásról beszélünk, hanem a gyomok szabályozásáról, vagyis nem feltétlenül irtunk ki mindent a sorközökből, hiszen azzal a biodiverzitást csökkentjük, illetve a hasznos élő szervezetek (katicák, ragadozó atkák, ragadozó poloskák, fürkészlegyek, darazsak) szaporodási helyeit is. A sorközökbe vetett takarónövényzet a táplálékhiányos időszakban alternatív táplálékforrásként szolgál a hasznos szervezeteknek. Az ültetvényben zöldtrágyanövényeket vagy takarónövényeket alkalmazhatunk, amelyek javítják a talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát.

A tavaszi táp­anyag-utánpótlás során elsődlegesen a vegetatív fejlődést elősegítő makrotápanyagok kerülnek előtérbe. Ezek közül a nitrogén a legmeghatározóbb, mivel alapvető szerepet játszik a hajtás- és levélképzésben, valamint a fehérjeszintézisben. A megfelelő nitrogénellátás biztosítja a kiegyensúlyozott hajtásnövekedést és a megfelelő lombfal kialakulását, amely elengedhetetlen a hatékony fotoszintézishez. Ugyanakkor a túlzott nitrogéntrágyázás kedvezőtlen hatású, mivel fokozott vegetatív növekedést, laza szövetű hajtásokat és fokozott kórokozó-érzékenységet eredményez. A nitrogén kijuttatása ezért általában megosztva, a rügyfakadást követően történik.