A foszfor a gyökérnövekedés, az energiaforgalom és a virágzás előkészítése szempontjából bír jelentőséggel. Tavasszal különösen a fiatal ültetvények esetében indokolt a megfelelő foszforellátás biztosítása, mivel a fejletlen gyökérzet a foszforhiányra érzékenyen reagál. A kálium a növény vízháztartásának szabályozásában, a sejtek ozmotikus egyensúlyának fenntartásában és a stressztűrő képesség növelésében játszik szerepet. Bár a kálium döntően a termésérés időszakában fejti ki hatását, a harmonikus tápanyag-ellátottság érdekében tavasszal is juttassunk ki kisebb mennyiséget.

A makrotápanyagok mellett a mikroelemek pótlása is nélkülözhetetlen. A magnézium a kloro­fill központi alkotóelemeként közvetlenül befolyásolja az asszimilációs folyamatokat. A bór hiánya kedvezőtlenül hat a virágzásra és a termékenyülésre, ezért pótlása már a vegetáció kezdeti szakaszában indokolt lehet. A cink és a vas szerepe elsősorban az enzimatikus folyamatok szabályozásában és a hajtásnövekedésben jelentős, hiányuk gyakran meszes talajokon figyelhető meg. Ezek pótlása leggyakrabban lombtrágyák formájában történik, amelyek gyors hatású és célzott megoldást jelentenek.

A tavaszi időszakban jelentős termelési kockázatot jelentenek a vadkárok is. A szőlő fiatal hajtásai és rügyei táplálékként különösen vonzóak az őz, a szarvas és a mezei nyúl számára. A rágáskár következtében csökken a termőhajtások száma, súlyos esetben pedig a tőkék fejlődése is csökkent mértékű lesz. A vadkárok elleni védekezés leghatékonyabb formája a mechanikai védelem, elsősorban a vadhálós kerítések alkalmazása, amelyek tartós és megbízható védelmet biztosítanak. Fiatal ültetvényekben kiegészítő megoldásként törzsvédők és hajtásvédő eszközök is alkalmazhatók.

A rovarkártevők elleni védekezés alapja a megelőzés és a folyamatos megfigyelés. Tavasszal elsősorban a telelő alakok aktivizálódása jelent veszélyt. A szőlőatkák és levélatkák a fiatal levelek szívogatásával levéldeformációt, hajtásgyengülést és terméscsökkenést okozhatnak. Ellenük hatékony módszer a rügyfakadás előtti, illetve a rügyfakadás környékén végrehajtott lemosó permetezés, amely jelentősen csökkenti a kártevők populációját. A sodrómolyok lárvái a rügyeket és a fiatal hajtásokat károsítják, ezért ellenük az előrejelzésen alapuló, célzott védekezés indokolt. A feromoncsapdák alkalmazása lehetővé teszi a rajzás nyomon követését és a megfelelő időpontban történő növényvédelmi beavatkozást.

A kórokozók közül tavasszal különösen veszélyes a peronoszpóra és a lisztharmat, amelyek a szőlő kéregrepedéseiben, rügyeiben telelnek át, és kedvező időjárási körülmények esetén már nagyon korán a fiatal leveleken is megjelenhetnek. A feketerothadás szintén komoly fenyegetést jelenthet. A védekezés alapja a megelőzés, amely magában foglalja a megfelelő metszést, a szellős lombfal kialakítását, az időben elvégzett lemosó permetezést és más növényvédelmi kezeléseket.

A szakszerűen végrehajtott trágyázás biztosítja a kiegyensúlyozott növekedést, míg a megelőző szemléletű védekezés csökkenti a biotikus károk kockázatát. Ezek együttesen teremtik meg a stabil termésmennyiség és a jó minőségű szőlő előállításának feltételeit.