A nyári hőhullámok a növénytermesztésben jelentős próbatételt okoznak, és a tejtermelő szarvasmarha-ágazatban is komoly gazdasági veszteségeket eredményeznek. A témáról Kertics Herberttel, a Dairy-Ép Kft. műszaki igazgatójával és Bujdosó Mátéval, a Lely Center Gödöllő ügyvezetőjével beszélgettünk az MMG Direkt adásában.

A szakemberek szerint ma már kijelenthető, hogy a hőstressz nem rendkívüli esemény, hanem állandó kihívás a tejtermelő telepek számára. Bár a holstein-fríz tehenek optimális hőkomfortzónája nagyjából 5 és 20 Celsius-fok közé esik, a valóság ennél összetettebb. A hőmérséklet mellett a páratartalom is meghatározó tényező: magas páratartalom esetén már 18–20 Celsius-fokon is kialakulhat hőstressz.

Kertics Herbert szerint az elmúlt években a globális felmelegedés elsősorban az időjárási szélsőségek erősödésében mutatkozott meg. A csapadék rövid idő alatt, nagy mennyiségben érkezik, a nyarak egyre forróbbak, miközben az átmeneti évszakok gyakorlatilag eltűnnek. A hirtelen hőmérséklet-emelkedések különösen megterhelik a tejelő állományokat.

A védekezés kulcsa a megfelelő istállótechnológia. A szakemberek szerint a leghatékonyabb megoldások közé tartozik az árnyékolás, a ventilláció és a zuhanyoztatás kombinációja. A korszerű szellőztetőrendszerek célja, hogy az állatok teljes életterében biztosítsák az optimális légmozgást. A gyakorlatban legalább 2–2,5 méter/másodperc légsebességre törekednek, amely nemcsak a hőérzetet javítja, hanem a legyek számát is jelentősen csökkenti.

A hőstressz fiziológiai hatásai rendkívül összetettek. A szarvasmarha állandó testhőmérsékletű állat, ezért a szervezete minden rendelkezésre álló energiát a hőleadásra fordít. Ennek következtében nő a vízfogyasztás, kitágulnak az erek, csökken a takarmányfelvétel, az állatok kevesebbet pihennek és többet állnak. Mindez közvetlenül rontja a tejtermelést, növeli a lábvégproblémák kialakulásának kockázatát, valamint jelentős negatív hatást gyakorol a szaporodásbiológiai mutatókra.

A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy nemcsak a közvetlen tejveszteség jelent problémát. A hőstressz jelentősen rontja a termelési görbe alakulását is. Egy védelem nélküli állományban a hőhullám alatt visszaeső tejtermelés csak részben áll helyre a hűvösebb időszak beköszöntével. Ezzel szemben a megfelelően hűtött telepeken az állatok a hőstresszes időszak elmúltával visszatérnek korábbi termelési szintjükre.

A szaporodásbiológiai eredményekben szintén jelentős különbségek mérhetők. A tapasztalatok szerint a korszerű hűtési rendszerekkel rendelkező telepeken akár 20–24 százalékkal magasabb vemhesülési arány érhető el. Kutatások azt is igazolják, hogy a fiatal korban vagy vemhesség alatt elszenvedett hőstressz még két laktáción keresztül negatívan befolyásolhatja a tejtermelést.

Az új építésű telepeken ma már alapkövetelmény a korszerű szellőztetési és hűtési rendszer kialakítása. A meglévő állattartó épületek korszerűsítése ugyanakkor sokszor komoly műszaki kihívást jelent. Különösen a régebbi, alacsony belmagasságú istállók esetében nehéz a megfelelő légcsere biztosítása. Ennek ellenére a szakemberek szerint szinte minden telepre található működőképes megoldás, és a korszerűsítések eredményei jól mérhetők a termelési mutatókban.

A robotizált tejtermelő rendszerek további előnyöket kínálnak a hőstressz kezelésében. Bujdosó Máté szerint a szabad állatforgalmú, fejőrobotokkal működő istállókban az állatok természetesebb napi ritmus szerint mozognak, ami kiegyensúlyozottabb viselkedést eredményez. A fejőházas rendszerekkel szemben itt nincsenek olyan időszakos csúcsok, amikor egyszerre nagyszámú állat használja a vízitatókat vagy a pihenőhelyeket. Ez különösen előnyös a hőhullámok idején.

A beruházások megtérülése rendkívül gyors lehet. A szakemberek tapasztalatai szerint egy korszerű ventilációs és hűtési rendszer költsége akár egy éven belül visszahozhatja az árát a megmentett tejtermelés révén. A megtérülést tovább javíthatják a megújuló energiaforrások, például a napelemes rendszerek, amelyek csökkentik az üzemeltetési költségeket.

A szakemberek szerint egyre nagyobb jelentősége lesz azoknak a megoldásoknak, amelyek szenzorok, kamerák vagy akár mesterséges intelligencia segítségével kizárólag ott és akkor működtetik a hűtést, ahol arra valóban szükség van. Ez nemcsak a vízfelhasználást csökkentheti, hanem a páratartalom szabályozásában is fontos szerepet játszhat.

Azok a gazdaságok, amelyek időben alkalmazkodnak az új klimatikus viszonyokhoz, hosszútávon jelentős versenyelőnyre tehetnek szert.