„A földi élet hihetetlenül alkalmazkodóképes” – nyilatkozta Haqq-Misra a Phys.org-nak. „Még a forró, alacsony CO₂-tartalmú környezetek is lehetővé tehetik, hogy a növényvilág (és az őket fogyasztó állatok) hosszú ideig fennmaradjanak.”
Ezt követően, nagyjából 2 milliárd év múlva, jelentős felmelegedés következik be. Ekkorra a felszíni életfeltételek fokozatosan megszűnnek, és már nem maradnak olyan területek, amelyek alkalmasak lennének összetett élőlények – például növények – számára. A Földet ekkor elsősorban mikroorganizmusok uralnák.
Erős szilikátos mállás
Ebben az esetben a kutatók a felszíni hőmérsékletet a mai, 288 Kelvin fokos értéken tartották állandónak, és azt feltételezték, hogy a jövőben a szilikátos mállás a mainál erősebb lesz. A Nap fényessége 2 milliárd év alatt 20%-kal növekszik, ezért a légköri CO₂-szint csökken, mivel az erőteljes mállás folyamatosan kivonja azt a légkörből. Ez gyengíti az üvegházhatást, így a felszíni hőmérséklet csökken.
Mit jelent mindez a növények számára? A kutatók egy speciális, háromdimenziós klímamodellt, az Exo-CAM-et alkalmazták, amelyet a szerzők más kutatókkal együtt 2022-ben fejlesztettek ki különböző exobolygók vizsgálatára. A modell képes a légköri összetételek széles skálájának kezelésére, beleértve a Föld távoli múltját és távoli jövőjét is.
„Azt találtuk, hogy a földi élet legalább addig fennmarad, amíg az egyre fényesebb Nap el nem párologtatja óceánjainkat, ami közel 2 milliárd év múlva következik be” – mondta Haqq-Misra. „És még akkor is elképzelhető, hogy az élet megtalálja a módját arra, hogy elhagyja a Földet, és máshol tovább virágozzon” – például olyan technológiák segítségével, mint a Nap fényét részben kitakaró űrbeli árnyékolók, vagy hosszú evolúciós folyamatok révén. Úgy tűnik, a naptejre valamilyen formában még akkor is szükség lesz.
