A Szeged határában elindított Öreghegyi Projekt ötlete Kelemen Tamástól származik, aki családi birtokuk révén régóta ismeri a területet. A kezdeményezés megvalósítási folyamatának szakaszairól és az elért eredményekről kérdeztük.
Mikor jött létre a Szegedi Vízőrzők civil kezdeményezés?
– Az Öreghegyi tórendszer revitalizációjának ötlete évekkel ezelőtt megfogalmazódott. A projekt előkészítésével 2025 februárjában kezdtem el foglalkozni, ekkor vettem fel a kapcsolatot a Szeged MJV Önkormányzatával. Sikerült találnom lelkes, szaktudással rendelkező segítőket, velük együtt szerveződtünk civil csapattá. A szervezési, engedélyeztetési szakasz, majd a vízügyi tervezés egy szűk évig tartott. Ez soknak tűnhet, de egy összetett projekt esetén indokolt az alapos előkészület, főleg, ha a nulláról kezd valaki foglalkozni a vízőrzéssel, civil állás és család mellett, a szabadidőnkben, társadalmi munkában.
Milyen állapotban volt vízvisszapótlás előtt az Öreghegyi tórendszer?
– Az archív katonai térképeken is jól látható, hogy a mintegy százhektáros projektterület évszázadokkal ezelőtt is természetes vízjárta terület, szikes tórendszer volt. E térképek adataiból tudjuk az egyes tavak történeti neveit: Rózsa Szék, Kenyérvári tó, Nagy Szék és annak névtelen melléktava. A helyi emlékezet szerint utoljára e területen a ‘80-as évek derekán volt említésre méltó mennyiségű víz. Persze csapadékosabb évszakokban előfordult, hogy víz borította a területet, de ez nem volt tartós. Ennek a szikes tórendszernek a jellemzője, hogy többszörösen teraszos elrendezésű, vagyis az egyes tómedrek eltérő tengerszint feletti magasságon vannak. Ebből is látszik, hogy bár az Alföldön vagyunk, itt sem teljesen sík a terep.
A projekt engedélyeztetése során milyen problémákba ütközött?
– Az ökológiai vízpótlást célzó tevékenységről nehéz általánosságban beszélni. Változó a helyi tulajdonosi kör, a mikrodomborzat, a talajszerkezet, a művelési ág, a fizikai vízforrás, a rendelkezésre álló víz minősége, mennyisége és éven belüli hozzáférhetősége, a célterület ökológiai jellemzői, vagy akár a vízkivétel és a vízkormányzás adottságai. Két esetet írnék le, kezdve az egyszerűvel, folytatva a bonyolulttal, az összes többi vízpótlási eset jó eséllyel e kettő közé esik. Az egyszerű az, ha például 1/1 tulajdonban lévő területre eső mederbe kell a közeli folyóból a vizet kijuttatni: az alap metódus a terület tulajdonosának és/vagy használójának az engedélye. Neki(k) kell felajánlani a földet az OVF Vizet a Tájba nevű programjába az erre létrehozott internetes oldalon. A megvalósíthatóságot három állami szervezet véleményezi: a regionális vízügyi igazgatóság, a nemzeti park igazgatósága és az agrárkamara.
A felajánlás után, vagy azzal párhuzamosan, érdemes felkeresni a területileg illetékes vízügyi igazgatóság szakaszmérnökségét. Erre vonatkozó térképes információ jelenleg a data.vizugy.hu oldalon található. Ha az adott felajánlás megkapja a megvalósítható státuszt, akkor készen is van az előkészítési szakasz, következhet a vízpótlás. Az Öreghegyi Projekt engedélyeztetése a bonyolultabb esetek közé tartozott. Nálunk a 100 hektárra közel 100 helyrajzi szám esik. Van köztük állami és önkormányzati tulajdonú terület, kritikus infrastruktúra, mint például lakó- és gazdasági épületek, műutak, nem árasztható mezőgazdasági területek, természetvédelmi területek, valamint tagolt mikrodomborzat. A geometriai követelményeken kívül igazodnunk kell a szikesekre jellemző természetes éven belüli vízciklushoz, és a tómedrek területére eső mezőgazdasági területek művelési ág előírásaihoz. Projektünk összetett jellege miatt szükségünk volt egy nagy felbontású, távérzékelési eljáráson alapuló digitális domborzati modellre, mely az alapját képezte a vízügyi igazgatóság számára nélkülözhetetlen vízborítási modellnek, és amelyre alapozva készítették el a vízkormányzási tervet az önkéntes vízügyi mérnökeink.
