Honnan, milyen módszerrel érkezik a víz a mintaterületre?
– Az Öreghegyi Projektben a vízforrásunk az Algyői-főcsatorna. Ez a csatorna egy ezer négyzetkilométeres természetes vízgyűjtő terület egyik legfontosabb csatornája. Az öreghegyi szakasza magas vezetésű, vagyis a mederfeneke feljebb van, mint a területen található tómedreket összekötő alcsatorna, a Külső-Maty mederfeneke. Ezen adottságoknak köszönhetően nincs szükség szivattyú használatára a vízkivételhez, tisztán gravitációs úton, szivornyák használatával juttatjuk ki a vizet. A vízkormányzásra kizárólag a meglévő csatornarendszert és műtárgyait használjuk. A kivezetett és megtartott víz egy éven belül eltérő mennyiségben áll rendelkezésünkre. Elvben lehetséges a Tiszáról vagy akár a Maty-éri olimpiai evezőpályáról felszivattyúzni a vizet a főcsatorna hozzánk közel eső szakaszába, de a vizünk jellemzően a főcsatorna feljebb eső részeiről származik. E víz több részből áll: természetes csapadék- és olvadékvízből, tisztított és ellenőrzött szennyvízből és a kertészetek termál-fűtővizének csurgalékvizéből.
Mennyi vizet juttattak ki idáig?
– Idén február 28-án üzemeltük be az első szivornyát, az ATIVIZIG szakaszmérnökének irányításával. A tavakat összekötő csatorna óvatos feltöltésével kezdtük a vízkijuttatást, az első két hétben megközelítőleg 500 köbméter/nap vízhozammal. Az előzetes vízügyi tervezés és a digitális domborzati modellünk jól vizsgázott a gyakorlatban: a víz eljutott a rendszer legtávolabbi pontjára, 2300 méterre a betáplálási ponttól, lejtésiránnyal szemben, átkelve négy átereszen és számos kanyarulaton, három hét leforgása alatt. Ezt követően egy hétig a csatorna mellékágaiba is juttattunk vizet, illetve emeltük a vízszintet, majd április elejétől a víz kilépett a csatornarendszer medréből a legalacsonyabban fekvő tómederbe.
Innentől kezdve azt mértük, hogy mennyi idő alatt mekkora területen jön létre nyílt vízfelület, valamint miként hat a csapadék és a párolgás a vízfelületek méretére, milyen hidrodinamikai eredménnyel jár, ha beüzemelünk egy újabb szivornyát, egy-egy plusz vízimpulzus mennyi idő alatt éri el a célmedret, és melyik csatornaszakaszon hogyan módosítja a vízszintet. Vizsgáltuk azt is, milyen hatással van a csapadék a talajra és talajvízre egy részben árasztott tómeder-szakaszon és egy egyáltalán nem vízpótolt mederszakaszon, ugyanabban a mederben. Az idő rövidsége dacára, amikor a legnagyobb volt a kiterjedés, hét különböző helyen is volt víz, az ezer négyzetméteres felülettől a huszonkét hektárosig bezárólag. A pótolt víz mennyisége időben eltérő volt, kezdetben megközelítőleg 500 köbméter/nap, majd átlagosan 1000 köbméter/ nap egészen május végéig.
A víz kieresztésével a felszíni mellett a talajvíz is töltődik?
– Határozottan igen! Már az a tény, hogy a csatornarendszerben tartjuk a vizet, önmagában elkezdte pótolni a felszín alatti vízkészletet. Ha az eredetileg belvízlevezető funkciót betöltő csatornában van víz, akkor a helyi csapadék a tájban marad. Emellett szerencsés a helyi talaj rétegrendje. Az első vizsgálatok szerint a felszíni vízzáró szikes réteg alatt egy löszös, finomhomokos réteg található, melyet egy ismét vízzáró, agyagos réteg követ. E középső réteg jó vízpuffer, és a hidrogeológiai távolhatás jelenségének köszönhetően a felszín alatt, vízszintes irányban relatíve gyorsan képes vezetni a vizet. Nagyon fontos réteg ez, hiszen a benne található talajvíz csak kis mértékben van kitéve a párolgásnak, és nagy eséllyel a növényzet gyökérzónájába esik. Az ilyen talajrétegek célzott vízpótlása rendkívül fontos feladat.
