TK
Ha Amerikában lennénk, a családi gazdaság kapuján ott díszlene a TK-felirat, ugyanis ebben a családban majdnem mindenkinek ez a monogramja. Még a gazdaságot 1989-ben alapító Torák Károly indította el a hagyományt, és lett a fia Kornél, majd az ő gyermekei Karina, Kinga és Konrád.
A kapunál Károly fogad bennünket, mert Kornél még a marháknál van, inszeminál. A büszke apuka elárulja, hogy a fiának az agrármérnöki végzettsége mellett eddig tizenhét szakmából van okleveles végzettsége, így a gazdaságban felmerülő legkülönbözőbb feladatok, esetleg problémák legtöbbjét nemcsak meg tudja oldani, hanem erre jogosultsága is van.
Míg besétálunk, elmeséli, hogy a tejelőmarha-tartást itt, a szülei házánál kezdte; először a régi istállót bővítette, fejőházat épített, majd épületekkel a patak túlpartján is terjeszkedett a gazdaság.
A vezetését 2011-ben átadta Kornélnak, aki időközben csatlakozott hozzánk. Kettejük erőfeszítéseinek köszönhető tehát, hogy mára már 120 férőhelyes, robotos termelőistállóval rendelkezik a tejtermelő gazdaság. A régi fejőház bővítése helyett döntöttek a robotok mellett, kialakítását nagyban befolyásolta a szűkös munkaerőkínálat is.
Annak ellenére ugyanis, hogy az egész család, Kornél, a felesége, Natália, a nővére, Henrietta, a sógora, Flórián, és a szülei, Károly és Erzsébet is itt dolgoznak, sőt még a gyerekek is besegítenek, szükség van alkalmazottakra, hiszen meg kell művelni a takarmánytermő területeket, le kell kaszálni a réteket, vagy ügyelni kell arra, hogy a rangsorban előrébb lévő tehén ne akarja „ellopni” az alig öt perce született borjút az anyjától.
A tejesautó kétnaponta 4500-5000 liter tejet szállít el, és az alacsony tejárak ellenére is kitartanak mind a tejtermelés, mind a holstein-fríz fajta mellett.
Szóba kerül a koncentrált tejű fajták beállítása és a sajtkészítés, de Kornél azt mondja, nincs meg náluk ennek sem az infrastrukturális, sem a személyi feltétele. Meg hát Kornél nagy szerelme a ló…
Három fajta
A családnak mindig is voltak lovai, Károly felidézi, amikor a gazdaságban hidegvérű fogatokkal oldották meg a szállítást. Így szervesen alakult ki itt a magyar hidegvérű fajta tenyésztése. A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület egyik bástyájaként tartja számon Karancsberényt, ahol egy Kedves nevű kancával kezdődött a tenyésztés kizárólag sárga, illetve tűzött sárga színben.
Kornél kiemeli, hogy ez a dombos vidék és az általuk alkalmazott fokozatos terhelés különösen alkalmas arra, hogy a fajtában korábban megjelent lábszerkezeti gondokon javítsanak, és olyan sziklaszilárd szervezetű lovakat tenyésszenek, amilyennek egy magyar hidegvérűnek lennie kell. Most is három, gyakorlatilag formára, erőnlétre egyforma hároméves jelöltjük készül a ménvizsgára, amiket forgó rendszerben hol egyes-, hol kettesfogatban naponta képeznek.
Ennek eredményét mi is megtapasztalhatjuk: az állatok köves úton és terepen ugyanolyan egyenletesen, könnyedén és engedelmesen mozognak mind lépésben, mind ügetésben, pedig hat ember és még 90 kilónyi plusz súly van a kocsin. És nálunk engedelmességből is átmennek a vizsgán: többször látszik, hogy a fiatal állatok megindulnának, vágtáznának, de Kornél egyetlen szavára visszavesznek a tempón.
