0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 27.

„Ahol a múlt jelen van és jövőt teremt”

Közismert, hogy a hidegvérű ló kialakulásának, elterjedésének „tenyészkerülete” a Dél- és Nyugat-Dunántúl volt, ma azonban a sárga szín tenyésztésének egyik bástyája a Nógrád vármegyei Karancsberény.

Lovasszolgáltatások

A Torák-gazdaságban a lótenyésztés két másik fajtát is érint, mindkettő „szerelem volt első látásra”. Kornél a nóniuszt fogathajtóként szerette meg, a lipicai pedig egy szilvásváradi lóárverés meglátogatása alkalmával került képbe.

A nóniusz és a lipicai fajta jó szolgálatot tesz a Torák Lovasudvar szolgáltatásaiban: a huszárjaik nóniuszon lovagolnak, az esküvői hintóztatást vagy a sétakocsikázást pedig lipicai fogattal teljesítik. Mindkét szolgáltatásuk népszerű: nemcsak a környékre, hanem az ország más vidékeire is járnak. Amúgy is sokat utaznak: tenyészszemlék, bemutatók, kiállítások miatt rendszeres útjaik vezetnek az Alföldre s a Dunántúlra.

Torák Kinga, Kornél, Konrád és Károly egy sárga ménfogattal , Fotó: Csatlós Norbert

Miközben Kornél és a gyerekek befognak, Natália azt meséli, hogy volt néhány „cikis” helyzet, amikor esküvőre menet véletlenül otthon maradt az egyik lóra való szerszám vagy más elengedhetetlen felszerelés.

Ugyan előfordult, hogy egy helyi ismerős ki tudta őket segíteni, de most már „két hullámban” indulnak el. A második feladata az otthon maradt holmik szállítása is.

Károly, aki a család többi tagjához hasonlóan a kocsikázáshoz átöltözött „rendes” ruhába, büszkén meséli, hogy tizennégy egyenruhát csináltattak, így egy egész nyalka huszárcsapatot ki tudnak állítani. Mindig részt vesznek Karancsberény és más települések ünnepi alkalmain, ahogy kocsijaik is felvonulnak a szüreti ünnepen.

Precíziós megoldások

A robotos tejtermelő istállóról már szóltunk, de a kancák elléséről is a telefonra érkezik az értesítés. Röviddel az ellés várható ideje előtt kerül fel a piros színű jeladó a kancákra, a jeleket egy, az istálló valamely magasabb pontjára, vízmentes környezetbe telepített átjátszó érzékeli.

ülésérzékelő egy vemhes kancán , Fotó: Csatlós Norbert

Amennyiben megindul az ellés, a rendszer azonnal jelzést küld Kornél, a sógora, az édesapja és a gimnazista, állatorvosnak készülő Kinga és Karina lánya telefonjára, ők pedig pár percen belül a helyszínen vannak, hisz házuk az utcának a gazdasági udvarral átellenes oldalán áll. Kornél elmondja, ezzel a rendszerrel kiváltják a hetekig tartó állandó éjszakai ügyeletet, ami korábban megnehezítette a munkaszervezést.

Kinga ebéd közben elmeséli, hogy az iskolában maximálisan támogatják azt, hogy ők, gyerekek is részt vesznek a családi gazdaság munkájában, a hiányzásokkal, vagy egy elletéssel töltött éjszaka utáni fáradtsággal tehát nincs baj, de az anyagot be kell pótolniuk és a dolgozatokat is meg kell írniuk. A tanulást természetesen a család is rendkívül fontosnak tartja, Karina például látogatásunkkor csak köszönni jön ki a szobájából, mert épp érettségire készül.

Konrád ugyan még csak általános iskolás, de nagyapai felügyelettel már traktort vezet, munkagépeket kezel, valamint egész kicsi kora óta lovagol, huszárkodik. Az első egyenruháját már ki is nőtte, így az bekerült a már említett kollekcióba.

Bár még sokat tudnánk beszélgetni, és megnézhetnénk a lovasudvart, a vendégházat is, elbúcsúzunk Torákéktól, hogy meglátogassuk Torákékat a falu másik végén. Károlytól azért megtudjuk, hogy az ő nagymamája és Torák Krisztián dédapja testvérek voltak.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: