Az állatok közt
A gazdaság történetének megismerése után kimegyünk az istállóba, ahol csak néhány borjú és ló pihen. A tehenek a legelőn vannak, ám mivel Krisztiánnak még a másnapra ígért eső előtt be kell fejeznie a vetést, így oda nem megyünk ki. De azt megtudjuk, hogy körülbelül 6-7 hónapos korukban, 200-220 kilósan leválasztják a borjúkat, behozzák ide a házhoz, felhizlalják 300 kiló körülire, eztán értékesítik.
– A borjúkat egy holland felvásárlónak értékesítjük, szerintem itt, Magyarországon az egyik legjobb partner, fizetés terén is meg tudunk benne bízni, és átvételkor sincsenek problémák. Tegnap volt szállítás, már csak pár borjúnk maradt, de azokat is hamarosan elviszik.
– Volt, amikor azt gondoltuk, áttérünk a tisztavérű limousin tartására, mert az a legpiacosabb, de a vérmérséklete miatt mégsem tettük. Az agresszív limousin teheneket inkább charolais bikával fedeztetem, így valamivel nyugodtabbak és rámásabbak lesznek, a charolais tehenekre pedig limousin bikát teszek – magyarázza Krisztián, aki mindeközben az istálló másik felében lévő fríz ménhez, tovább egy nóniusz kancához és a fríz méntől származó csikójához vezet bennünket, majd még tovább, a karámban lévő vegyes állományhoz.
– Lovakat hobbiból tartok, nem tenyésztem egyetlen fajtát sem, és nem is eladásra szánom az állatokat. Azt tartom, ami a szememnek tetszik, és úgy is pároztatom őket – vallja.
Takarmányozás
– Javában őszi vetésű takarmánynövényeket vetünk: tritikálét, esetleg búzát, most őszi árpával próbálkozunk. Tavaszi gabonát nem szoktunk vetni, csak silókukoricát meg cukorcirkot a rosszabb minőségű területeken. A cirok viszonylag jól szokott sikerülni, nagy hozamot ad, de nem szereti úgy az állat, meg azért a tápértéke is messze van a kukoricáétól. A kukorica lenne az igazi.
Van egy kisebb olyan földünk, ami a szárazságot is jobban bírja, oda vetjük a silónkat vagy a lédús takarmányt. A hegyi kaszálókat egyszer le tudjuk kaszálni, a továbbiakban meg legeltetjük, mert itt öntözésre nincs lehetőség.
Annyit termelünk, hogy mindig van tartalék, majdnem egy évre való. Szénából betárolunk, letakarjuk, hogyha a következő év annyira kriminális lesz, akkor legyen mihez nyúlnunk. Majd pajtát akarunk neki építeni.
A gazdaság jövője
– Állatorvos lányom biztosan a szakmájában marad, a fiam pedig egyértelmű, hogy a gazdaságban találta meg a jövőjét. Ugyanúgy nőtt fel, mint én: pelenkás kora óta ebben a gazdaságban totyogott, itt nőtt fel, ezt látta, ezt csinálta. 2022-ben a Pétervásárai Mezőgazdasági Szakképző Iskolában végzett mezőgazdasági gépészként. A tudásáról csak annyit, hogy a Szakma Sztár Fesztiválon mezőgazdasági gépészetből országos első helyezést ért el.
Mert aki úgy tenne, nagyon gyorsan abbahagyná ezen a vidéken. De hát mikor az ember ránéz egy állatra, legyen az borjú vagy ló, és az tetszik a szemének, akkor hogyha rossz év volt akár az időjárás, akár a felvásárlási árak miatt, és nem is nagyon lett semmi hasznunk, akkor se hagyjuk abba, mert ez éltet.
