Bár a tavaszi fagykárok idén is komoly regionális különbségeket okoztak, több hagyományos és új termőkörzetben kifejezetten bőséges és kiváló minőségű terméssel találkozhatunk. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) aktuális körképe szerint az idei kajsziszezon rendkívül változatos, kétarcú képet mutat Magyarországon.
Míg a tavaszi fagyok és a hirtelen jött lehűlések Bács-Kiskun vármegye síkvidéki ültetvényein, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén térségében jelentős terméskiesést okoztak, addig a dombvidéki, kedvezőbb mikroklímájú tájakon kifejezetten sikeres évet zárnak a termelők.
A folyamatosan erősödő Tolnai termőtájon, Somogyban, a Balaton-felvidéken, valamint a Pest vármegyei és budai körzetekben kifejezetten jó, helyenként kiemelkedően nagy termés várható.
A tartós hőség miatt az érési időszakok összetorlódnak. A különböző fajták, amelyek normál esetben 2-3 hét eltolódással érnének, most szinte összemosódnak, ami a betakarítási szezont lerövidíti, és várhatóan július végére teljesen le is zárja a hazai kajszi elérhetőségét.
Baracklekvár – milyen a tökéletes alapanyag?
A szakmai tapasztalatok és a hagyományos magyar konyha elvárásai szerint a prémium minőségű lekvár alapanyaga a magas szárazanyag-tartalommal, kiegyenlített cukor-sav aránnyal és intenzív aromavilággal rendelkező gyümölcs. Nem minden piacos, kemény, jól szállítható fajta alkalmas a klasszikus, sűrű állagú sárgabaracklekvár készítésére. A mediterrán és korai nemesítésű fajták sokszor lédúsak, de hiányzik belőlük az a mély, jellegzetes kajsziaroma, amely a főzés során kibontakozik.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Kertészettudományi Intézetének ceglédi kutatóállomásáról származó fajtatapasztalatok, valamint a hazai termesztési adatok alapján az alábbi fajtákat érdemes keresni a piacokon, ha lekvárnak valót vásárolunk:
Hazai kajszifajták
Magyar kajszi (és klónjai, pl. Gönci 83): Intenzív illatú, narancssárga húsú, lédús, kiváló cukor-sav arányú gyümölcs, a tradíció szerint a Gönczi a leghíresebb lekváralapanyag. Főzése során szinte magától tökéletes, sűrű állagot és ragyogó színt vesz fel. Ha klasszikus nagymama-féle lekvárt szeretnénk, ezt keressük.
Ceglédi bíborkajszi: Sötétnarancs alapszínű, kárminpiros márványozottsággal.
Húsa rostos, lédús, rendkívül aromás és savakban gazdagabb, így a belőle készült lekvár karakteresebb, pikánsabb ízvilágú lesz.
Rózsakajszi: Későbbi érésű, finom rostú, édes húsú fajta. Kifejezetten magas a szárazanyag- és cukortartalma, ami miatt kevesebb hozzáadott cukorral is sűrű, prémium lekvárt ad.
Ceglédi óriás és Mandulakajszi: Bár hatalmas méretük miatt elsősorban friss fogyasztásra és befőttnek kiválóak, teljesen érett, puha állapotukjukban fenséges, selymes textúrájú lekvár alapanyagai.
