A teff a tökéletes mediterrán takarmány?
A genotípusok koraiságának hatása nem volt minden környezetben azonos. Revadimban a korai bugahányású típusok a szemkitelítődés szakaszában nagyobb hozamot adtak, mint a későiek. Shillerben viszont éppen a késői genotípusok teljesítettek jobban. Ez arra utal, hogy a fajtaválasztásnál a helyi termőhelyi és évjárati viszonyokat is figyelembe kell venni. A kutatók ugyanakkor két ígéretes genotípust is megneveztek: az RTC-290b és az RTC-58 a vizsgált anyagban kedvező hozamot és nyersfehérje-tartalmat mutatott.
A tanulmány következtetése szerint a teff mediterrán körülmények között valóban alkalmas több kaszálásra, és nyári takarmánynövényként kiegészítheti vagy részben helyettesítheti a jelenleg használt szálastakarmányokat. Ha a cél a magasabb nyersfehérje-tartalom és jobb emészthetőség, akkor a bugahányáskori betakarítás kedvezőbb. Ha viszont a maximális biomassza-termés a fő szempont, akkor a szemkitelítődéskori kaszálás ad jobb eredményt.
A szerzők szerint a teff különösen érdekes lehet az izraeli tejtermelés számára, ahol a tömegtakarmány-termelés főként búzára és kukoricára épül, miközben a fehérje- és abraktakarmányok jelentős része importból származik. A teff termesztésének gyakorlati bevezetéséhez azonban további gazdaságossági vizsgálatokra is szükség van.
