A mikorrhizás oltás elsősorban a talajfertőtlenítésben részesített, illetve foszforban szegény talajokon idéz elő látványos növekedésbeli eltérést. A frissen eltelepített szőlő gyökerének mikorrhiza gomba általi beoltása a növény erőteljesebb kezdeti fejlődésének, illetve adaptációs képességének növelése érdekében javasolható. A mesterséges mikorrhizálás gyakorlati kivitelezése üzemi körülmények között leginkább úgy reális és költséghatékony, ha az oltóanyagból szuszpenziót készítünk, és ebbe a „pépbe” mártjuk az oltványok gyökérzetét.

Elsősorban a gyökeresedés és a kezdeti fejlődés támogatásában van kulcs­szerepük. A szőlő szaporítása gyakran dugványozással történik, ahol a fiatal növények gyökérzete még fejletlen és érzékeny. A mikorrhiza gombák gyorsan kolonizálják ezeket a gyökereket, és jelentősen megnövelik a tápanyag- és vízfelvételi felületet. Ez erőteljesebb gyökérképződést és gyorsabb kezdeti növekedést eredményez, ami különösen fontos a szőlőiskolai gyökereztetésben és az ültetvénylétesítésnél is.

A növényegészségügyi szempontok sem elhanyagolhatók. A mikorrhiza gombák jelenléte csökkentheti a talajból fertőző kórokozók (pl. gyökérrothadást okozó gombák) hatását. Ez különösen fontos a szaporítóanyag-előállítás során, ahol a cél az egészséges, fertőzésmentes növények előállítása. A mikorrhiza egyrészt kompetícióval, másrészt a növény immunválaszának fokozásával nyújt védelmet. Ezen túlmenően a mikorrhiza hozzájárul a szaporítóanyag minőségének hosszú távú javításához.

Az ilyen növények a kiültetés után gyorsabban alkalmazkodnak a talajhoz, jobb kezdeti növekedést mutatnak, és gyakran nagyobb termőképességet érnek el. Ez gazdasági szempontból is jelentős előnyt jelent a termelők számára. Összességében a mikorrhiza gombák alkalmazása a szaporítóanyag-előállításban nem csupán kiegészítő technológia, hanem egyre inkább alapvető eszköz a magas minőségű, ellenálló és jól fejlődő szőlőültetvények megalapozásához.

Ezen túlmenően a mikorrhiza gombák hozzájárulnak a talajszerkezet javításához is. A gombafonalak stabilizálják a talajrészecskéket, elősegítik az aggregátumképződést, ami jobb levegő- és vízgazdálkodást eredményez. A talaj így morzsalékosabbá válik, ami kedvez a gyökérnövekedésnek és a mikrobiális életnek egyaránt.

A mikorrhiza gombák nemcsak „közvetítők” a növény és a talaj között, hanem aktív anyagcserével rendelkező szervezetek, amelyek számos, a talaj és a növény számára is kulcsfontosságú anyagot termelnek. Ezek közül kiemelkedő jelentőségűek az úgynevezett glomalinok.

A mikorrhiza gombák többféle biológiailag aktív vegyületet állítanak elő:

• szerves savakat (pl. citromsav, oxálsav), amelyek segítik a talajban kötött tápanyagok – különösen a foszfor – oldhatóvá tételét;
• enzimeket (pl. foszfatázok, proteázok), amelyek lebontják a szerves anyagokat, így a növény számára felvehető formába hozzák a táp­anyagokat;
• poliszacharidokat és nyálkaanyagokat, amelyek hozzájárulnak a talaj szerkezetének javításához, vízmegtartó képességéhez;
• jelzőmolekulákat (szignálanyagokat), amelyek segítik a növény–gomba kapcsolat kialakulását, illetve befolyásolják a növény immunválaszát; valamint
• glomalinokat – főként az arbuszkuláris mikorrhiza gombák által termelt speciális, fehérje jellegű (glikoprotein) anyagok, amelyek a gombafonalak felszínén és a talajban halmozódnak fel, és rendkívül stabilak, akár évekig vagy évtizedekig is megmaradhatnak.

A glomalinok szerepe a talajban és a szőlőben

A talajszerkezet javítása. A glomalin „ragasztóanyagként” működik, összekapcsolja a talajrészecskéket és stabil talajaggregátumokat hoz létre. Ez morzsalékos, jól levegőző talajt eredményez, ami ideális a szőlő gyökérfejlődéséhez.

• A vízgazdálkodás javítása. A stabil talajszerkezet miatt jobb lesz a víz beszivárgása, nő a vízmegtartó képessége, ami különösen fontos száraz termőhelyeken.
• Szénmegkötés (karbonraktározás). A glomalin nagy mennyiségű szenet tartalmaz, és lassan bomlik le, amivel hozzájárul a talaj szervesanyag-tartalmához és segíti a hosszú távú szénmegkötést. Ez a talajtermékenység és a klímavédelem szempontjából is jelentős.
• Tápanyagmegőrzés. A glomalin stabilizálja a talajt, így csökkenti a tápanyagok kimosódását és javítja azok hasznosulását.
• A talajélet támogatása. A jobb szerkezet és stabil környezet kedvez a baktériumoknak és egyéb hasznos mikroorganizmusoknak, ami komplex, egészséges talajéletet eredményez.

A mikorrhiza gombák által termelt anyagok közül a glomalinok kiemelkedő jelentőségűek, mert nem közvetlenül a növényt „táplálják”, hanem a talaj fizikai és biológiai állapotát javítják. Ez közvetve, de nagyon tartós módon segíti a szőlő fejlődését: jobb gyökérkörnyezetet, kiegyensúlyozottabb víz- és tápanyagellátást biztosít.
A mikorrhiza a növényt segíti, a glomalin pedig a talajt építi – és a kettő együtt adja a fenntartható szőlőtermesztés alapját.

A mikorrhiza kapcsolat tehát egy komplex, sokrétű rendszer, amely jelentősen hozzájárul a szőlő egészséges fejlődéséhez. Javítja a táp­anyagfelvételt, segíti a vízháztartás egyensúlyát, kedvezően befolyásolja a talaj szerkezetét, és növeli a növény ellenálló képességét. A fenntartható szőlőtermesztés szempontjából ezért kiemelten fontos a talajélet megőrzése és a mikorrhiza gombák támogatása, például kíméletes talajműveléssel, szerves anyagok visszapótlásával és a túlzott vegyszerhasználat elkerülésével.

Szerző:
Németh Krisztina