A két adat együttesen a termelés további koncentrálódására utal. Egyre kevesebb gazdaság tart egyre nagyobb állományokat, miközben a néhány vagy néhány tucat sertéssel foglalkozó kisebb üzemek szerepe visszaszorul. A nagyobb telepek könnyebben ruházhatnak be korszerű technológiába és járványvédelmi rendszerekbe, a koncentráció ugyanakkor csökkenti a vidéki állattartás sokszínűségét, és növeli az ágazat függését a nagyobb szereplőktől.
A hazai vágóhidakon és más vágóhelyeken ötmillió sertést vágtak le, 3,4 százalékkal többet, mint 2024-ben. Ezzel párhuzamosan azonban a felvásárolt vágósertések száma 2,7 százalékkal, kilogrammonkénti átlagáruk pedig 11 százalékkal csökkent. A nagyobb állomány tehát nem jelentett automatikusan kedvezőbb értékesítési feltételeket a termelők számára.
A kiskérődzőknél már közelebb állt a magyar kép az uniós tendenciához.
A juhállomány és azon belül az anyajuhok száma is csökkent. A kecskeállomány ezzel szemben 3,2 százalékkal nőtt, de a mindössze 32 ezres létszám miatt néhány ezer állat változása is látványos százalékos elmozdulást okozhat.
Tíz év alatt átalakult a hazai szerkezet
A 2015-ös adatokkal való összevetésből az látszik, hogy Magyarországon nem minden állattenyésztési ágazat járt be az uniós átlaghoz hasonló utat.
Tíz évvel korábban 821 ezer szarvasmarhát tartottak az országban, szemben a 2025-ös 873 ezerrel. A hazai állomány így mintegy 6 százalékkal nőtt, miközben az Európai Unió egészében közel 10 százalékkal csökkent. A magyar szarvasmarha-ágazat tehát állatlétszám alapján ellenállóbbnak bizonyult az uniós átlagnál. A növekedésben fontos szerepet játszott a húshasznú tehénállomány korábbi bővülése.
A sertéseknél ezzel ellentétes változás történt. A 2015 végi 3,12 milliós állomány 2025-re 2,87 millióra apadt, ami hozzávetőleg 8 százalékos visszaesés. Az anyakocák száma ugyanezen időszakban 197 ezerről 177 ezerre mérséklődött. A hosszú távú magyar változás így nagyságrendileg megfelel az uniós sertésállomány 8,9 százalékos csökkenésének.
A legnagyobb hazai veszteséget a juh- és a kecskeállomány szenvedte el. Magyarországon 2015 végén még közel 1,19 millió juhot tartottak, 2025-ben viszont már csak 832 ezret. Ez mintegy 30 százalékos csökkenés, vagyis jóval meghaladja az uniós 12,2 százalékos visszaesést.
A kecskék száma tíz év alatt 72 ezerről 32 ezerre esett vissza, így az állomány több mint fele eltűnt. A 2025-ben mért kisebb növekedés egyelőre nem változtat azon, hogy a magyar kecsketartás jóval szűkebb alapokon működik, mint egy évtizeddel korábban.
A kiskérődzők visszaszorulása nemcsak az előállított hús vagy tej mennyisége miatt fontos. A juhok és kecskék számos gyengébb termőképességű, szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas gyepterület hasznosításában játszanak szerepet. Állományuk tartós fogyása ezért a tájhasználatra, a gyepek fenntartására és azokra a vidéki térségekre is hatással lehet, ahol kevés más mezőgazdasági tevékenység kínál megélhetést.
A tendencia ennek ellenére jól látható: a magyar szarvasmarha-ágazat állománya bővült, a sertéstartás kisebb és koncentráltabb lett, a juh- és különösen a kecsketartás pedig jelentősen visszaszorult. Az állatlétszám csökkenése önmagában még nem jelent feltétlenül válságot, ha közben javul a termelékenység és a jövedelmezőség. Hosszabb távon azonban kockázatot jelez, ha az állomány fogyása a tenyészállatok számának csökkenésével, gazdaságok megszűnésével és az utánpótlás elmaradásával jár együtt.
