A nagy becsben tartott, szusihoz használt kékúszójú tonhalakra Japánban éves fogási kvóta van érvényben. Emiatt sok halász, akinek a hálója megtelt az értékes zsákmánnyal, kénytelen volt visszaengedni az állatok egy részét, hogy ne lépje túl a megengedett mennyiséget már az év elején – írja a Reuters. Ez a halfaj zsírosabb, ízletesebb és magasabb áron értékesíthető, jó bevételforrás a halászok számára, amit igyekeznek egész évben kihasználni.
A japán halászok idén arról számoltak be, hogy szokatlanul megnőtt a korábban veszélyeztetettnek számító kékúszójú tonhalak száma a környező vizekben. A szakértők szerint ennek egyik oka az éghajlatváltozással összefüggő, megváltozott vándorlási mintázat lehet.
Fotó: pythong, Pixabay
A jelenség újabb példája annak, hogy a klímaváltozás miként alakíthatja át a tengeri élővilágot, súlyos következményekkel azok számára, akiknek a megélhetése régóta a tengertől függ.
A kvóták korlátozzák a fogás nagyságát
A 2015 óta működő nemzetközi kvótarendszer értelmében Japán idén legfeljebb 8421 tonna, legalább 30 kilogrammos kékúszójú tonhalat foghat a Csendes-óceán nyugati és középső részén, amely Új-Zélandtól délre is kiterjed, és a Föld felszínének mintegy ötödét fedi le.
Bár Japán idei kvótáját – akárcsak tavaly – 50%-kal megemelték a 2024-es szinthez képest, a kékúszójú tonhal-állomány robbanásszerű növekedése miatt sok japán halász már közel jár a 2026-os kvóta kimerítéséhez. Az állóhálóval halászók ráadásul azt tapasztalják, hogy amikor visszaengedik a tonhalakat, a velük együtt bekerült egyéb, eredetileg kifogni kívánt halak jelentős részét is elveszítik, ami csökkenti bevételeiket.
Fotó: Design n Print, Pixabay
