Szerző:
Molnár Balázs

Magyarországon az extrém méretű vagy fokozottan agresszív fajok, mint a zöld anakonda (Eunectes murinus), sziklapiton (Python sebae) a kockás piton (Malayopython reticulatus) vagy a tigrispiton (Python molurus) veszélyes állatnak minősülnek, tartásuk magánember számára tilos, vagy szigorú hatósági engedélyekhez kötött.

Szerencsére az „óriások” szerelmeseinek nem kell lemondaniuk hobbijukról és az álmaikról. Számos lenyűgöző, nagytestű faj létezik, amelyeket megfelelő eredetigazolással, illetve CITES dokumentumokkal legálisan tarthatunk otthonunkban is.

A legnépszerűbb legálisan tartható óriáskígyó fajok

Szerencsére nem szűkölködünk opcióból, ha nagyméretű kígyótartásra adnánk a fejünket. Egyik, ha nem a legnépszerűbb képviselőjük a közönséges óriáskígyó vagy vörösfarkú boa (Boa constrictor imperator / constrictor). Ezek a boák elérhetik a 2,5–3 méteres hosszt és a 10-15 kilogrammos testtömeget is kifejletten. A nőstények minden esetben testesebbek a hímeknél.

Ilyen pl. a sárga, a fekete, vörös. Másik nagy népszerűségnek örvendő csoport a szivárványos boáké (Epicrates cenchria). Ide 3 alfaj sorolható, de legnépszerűbb és egyben a legismertebb a brazil szivárványos boa (Epicrates cenchria cenchria).

Másik kettő alfaj a Kolumbiai és az Argentin. Megjelenésileg nem sokban térnek el egymástól, csak a mintázatuk élénkségében van különbség.

Méretük 1,5–2 méter közé tehető. Pikkelyeik a ráeső fényben holografikus szivárványként irizálnak, innen kapták a nevüket. Pitonok közül említést érdemel a szőnyegpiton (Morelia spilota).

Ausztráliában őshonos, félig fán lakó életmódot folytató kígyó. Bár hossza elérheti a 2–2,5 métert, testalkata vékonyabb, atletikusabb. Kiemelkedően aktív, kíváncsi faj, ugyanakkor jól kezelhető is.

Ismertetőik

Bár nevükben „óriások”, a legálisan tartható fajok mérete jól kezelhető, feltéve, hogy a gazda tisztában van az állat erejével. A nőstények szinte minden fajnál hosszabbak és jóval testesebbek a hímeknél.

Fejlődésük a hüllőkhöz mérten lassú, de egészséges körülmények között rendkívül hosszú életűek: egy jól tartott boa vagy piton 20-30 évig, de akár tovább is élhet. Ezért is fontos átgondolni a beszerzésüket.

Látásuk elsősorban a mozgás érzékelésére korlátozódik, tájékozódásuk fő eszköze a villás nyelv, mellyel szagmolekulákat juttatnak a szájpadlásukon lévő Jacobson-szervbe.