Helyigény és a terrárium kialakítása

Egy kifejlett óriáskígyó elhelyezése komoly térbeli és anyagi ráfordítást igényel. Bár a nap nagy részét összetekeredve, pihenéssel töltik, mozgásterük biztosítása elengedhetetlen. A faj életmódja határozza meg a terrárium formáját minden esetben. A talajlakók számára az alapterület a legfontosabb. Egy felnőtt példánynak minimum 150×80 cm alapterületű, mérsékelten magas (50-60 cm) terrárium szükséges, vastag, laza szerkezetű talajjal, amibe akár be is áshatják magukat.

Emellett fontos a nagy itató tál, amibe bele is tudnak tekeredni, ha úgy tartja kedvük. A félig fán lakóknál, mint pl. a szőnyegpiton, a magasság is kritikus. Egy 150x80x100 cm-es terrárium, stabilan rögzített, vastag mászóágakkal és polcokkal ideális számukra. Fontos minden esetben különböző hőmérsékletű zónák biztosítása a terráriumban.

Klíma, tartás és táplálás

Az egészséges tartás alappillére a trópusi/szubtrópusi klíma modellezése, hisz mindegyik faj ilyen területről származik. A terráriumban hőmérséklet-gradienst kell kialakítani: a melegedőponton (lehetőleg fűtőlappal biztosítva) 30–33 °C legyen, míg a hideg oldalon 25–26 °C. Éjszaka a hőmérséklet

22–24 °C-ra süllyedhet. A páratartalom igénye fajspecifikus: a vérpiton (Python curtus) és a szivárványos boa kifejezetten igényli a magas, 75-85%-os párát (különben légúti betegek lesznek), míg a vörösfarkú boának és a szőnyegpitonnak elegendő a 55-65%. Táplálásuk során elengedhetetlen a mértékletesség. Ragadozókként rágcsálókat (egeret, patkányt, tengerimalacot, kisebb nyulat) fogyasztanak. Míg a fiatal, növésben lévő egyedeket 7-10 naponta kell etetni, egy kifejlett egyedet elegendő 3-4 hetente megkínálni egy megfelelő méretű zsákmánnyal.

Szaporodás: Boák és pitonok különbségei

A szaporodás tekintetében éles anatómiai és biológiai határ húzódik a két család között. A boafélék álelevenszülők (ovoviviparok). Nem raknak tojásokat; a kicsik a nőstény testében kelnek ki tojásaikból. A vemhesség végén 100-150 napot követően teljesen önálló kis kígyók jönnek a világra, akár 15-40 darab is egyszerre.

Testével körbefonja a fészket, és izmainak finom remegtetésével (amely hőt termel) képes szabályozni a tojások inkubációs hőmérsékletét. A kis pitonok nagyjából két hónap elteltével kelnek ki.

Szerző:
Molnár Balázs