Ilyenkor a száraz részeket gereblyével fel kell lazítani, a talajt kissé megkarcolni, majd új fűmagot kiszórni. Ha azonban a terület nagy része teljesen elhalt, célszerű teljes újravetést végezni. A fűmagvetés után a talajt folyamatosan nedvesen kell tartani a kelés utánig, addig, amíg a kikelt fűmagoncok 4-5 centiméteresekké fejlődnek.

Vannak szárazságtűrő fűfélék

A különböző pázsitfüvek vízigénye jelentősen eltér. A legszárazságtűrőbbek közé tartoznak a nádképű csenkeszek, amelyek mély gyökérzetük miatt akár több hétig is jobban viselik a csapadékhiányt. Jó szárazságtűrő a vörös csenkesz is, amely lassan nő és kevés vizet igényel. A juhcsenkeszek természetes gyepek fontos alkotói, rendkívül jól bírják a száraz körülményeket. A réti perje közepes szárazságtűrésű, viszont jól regenerálódik. Az angolperje gyorsan fejlődik, de vízigénye nagyobb, ezért forró nyarakon könnyebben károsodik. A korszerű fűmagkeverékek több faj kombinációját tartalmazzák, hogy egyszerre legyenek szépek és ellenállók.

A természetes gyep is kialakítható

Ha egy területet nem vetnek be fűmaggal, hanem egyszerűen csak kaszálják, akkor is fokozatosan kialakul rajta egy természetes növénytakaró. Az első évben általában gyorsan növő gyomok jelennek meg. A következő években egyre több évelő fűféle telepszik meg. A növények magjai a széllel, madarakkal, rovarokkal vagy a közeli gyepekről érkeznek. Ha évente többször kaszálják a területet, akkor a magas gyomok fokozatosan visszaszorulnak, és a füvek kerülnek idővel túlsúlyba.

Az, hogy egy terület mennyi idő alatt gyepesedik be magától az nagymértékben függ attól, hogy vannak-e a közelben természetes gyepek.

Az ilyen természetes gyepek általában szárazságtűrőbbek, aminek több oka van. A különböző növényfajok eltérő mélységből veszik fel a vizet. Sok faj mélyebb gyökérzetet fejleszt, mint a hagyományos pázsitfüvek. A növények kölcsönösen segítik egymást, a talaj jobban árnyékolt, több szerves anyagot tartalmaz, ezért lassabban szárad ki. Ha néhány faj kiszárad, más fajok továbbra is zöldek maradnak, ezért az egész gyep kevésbé károsodik.
A természetes gyep ritkán lesz olyan egységes, mint egy díszpázsit, viszont jóval ellenállóbb az időjárási szélsőségekkel szemben.

A gyepek fajgazdagsága is igen változó, ám minél több faj alkot egy gyepet az általában annál strapabíróbb… Egy gyakran nyírt városi gyepben általában csak 10–20 növényfaj fordul elő. Egy átlagos, természetes kaszálóban 30–60 faj is élhet.

Jó állapotú réteken gyakori a 60–100 faj hektáronként, de különösen értékes természetes gyepekben akár 100–150 növényfaj is előfordulhat. A növények között egyszikűek és kétszikűek egyaránt megtalálhatók. Az egyszikűekhez a különböző fűfélék tartoznak, míg a kétszikűek közé számos virágos növény, például lóherék, százszorszépek, útifüvek, cickafarkak, boglárkák és zsályák tartoznak.

Ez a változatosság nemcsak a szárazságtűrést növeli, hanem sokkal több rovart, lepkét, méhet és más élőlényt is eltart, ezért a természetes gyepek ökológiai értéke jóval nagyobb, mint az egynemű díszpázsité.