Az ökológiai szőlőtermesztéssel kapcsolatos kérdésünkre válaszul a szakember úgy fogalmazott, hogy annak összes előnye ellenére nem biztos, hogy minden kultúrában erőltetni kellene a biotermesztést; az aranyszínű sárgaság például pont olyan betegség, amely ellen nagyon nehéz a biológiai növényvédelem.

A tapasztalatok szerint bevált módszer az ökológiai gazdálkodás számára a törzstisztítás – mivel az L1-es, L2-es és L3-as lárvák a lenti részeken vannak, komoly populációgyérítő tud lenni a beavatkozás –, ugyanakkor a biológiai készítmények, bár rendelkeznek engedéllyel, a tapasztalat szerint nem elég hatékonyak – jegyezte meg. Néhány évtizede már megkongatták a vészharangot a francia és az olasz szőlőtermelők, mégsem vágták ki a szőlőket, mind a mai napig nagyon jól prosperálnak.

Amikor az okokról kérdeztem, a szakember elmondta, legfontosabb az összefogás. Ha egy borvidéken csak két termesztő nem veszi komolyan, akkor tönkreteszi a többiek munkáját. Ehhez jóval több növényvédő felügyelőre, hatósági szakemberre lenne szükség, de kevesen vannak, tehát nem jutnak el mindenhova.

– Zajlanak arra vonatkozó kísérletek, melyek a fogékony fajták, a Chardonnay talán ezek közül a csúcs, de gyakorlatilag szinte az összes jelenleg termesztésben lévő szőlőfajta fogékony a fitoplazma betegségre.

A badacsonyi kutatóintézetnek is van erre vonatkozó megfigyelése, de itt a kulcs valószínűleg a védekezés lesz – hangsúlyozta. Kitért arra is, hogy milyen érdekes kapcsolat van a fitoplazma és a kabóca között. Az inkubációs idő egy hónap, amíg a fitoplazma végigmegy a rovaron, hiszen ő fölveszi, de egészen addig nem tud fertőzni, míg a bélrendszeréből átszivárog a hemolimfába, és ebből a testfolyadékból valahogy visszajut a nyálmirigyébe.

Nagyjából tíz nap telik el a lárvastádiumok között, az L1-esnek még pici a szipókája, az L2-es és L3-as lárvák ellen védekezzünk, akkor nem lesz belőlük L4 és L5, nem alakul ki a veszélyes, fertőző lárva, s az imágó sem, ami nagy távolságokra repül és terjeszti a betegséget.

– Léteznek a párosodást zavaró hangok – az olaszok kísérleteztek ezzel –, amelyektől a hímek azt képzelik, hogy az egész ültetvény egy nagy nőstény, így elmarad a tojásrakás. De sajnos egyelőre még nem tudunk jobbat a lárvák elleni permetezésnél, megakadályozandó, hogy imágó legyen belőlük – magyarázta, hozzátéve, hogy ezért is nagyon fontos a folyamatos monitorozás, a szemlecsoportok.

A szakember felhívta a figyelmet az az imágók elleni őszi permetezésre is, hiszen nagyon sok termesztő a szüret után magára hagyja a szőlőt. Ezzel az intézkedéssel a tojásrakás csökkenthető, de semmiképpen sem szabad arra készülnünk, hogy csak az imágó ellen permetezzünk, mert az már csak tűzoltás.

– A szőlő egyre ellenségesebb környezetben nő fel, sosem dőlhetünk hátra. Most az aranyszínű sárgaságról beszélünk, de más betegségek is várnak már a kerítésen túl. Itt van mindjárt a Xylella, a sok tápnövényű baktérium, amelyet egyesek a szőlő Piercebetegségeként ismernek. Jó lenne felkészülni az érkezésére a fitoplazma okozta káron tanulva, begyakorolva a védekezést, hogy ha megjelenik, akkor készen álljunk – figyelmeztetett Zsolnai Balázs.